Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

tartásával és az így keletkezett akadályok (zátonyok, homokpadok) eltüntetésével, a hájóvontató utak javításával, a folyó mélységének rendszeres mérésével foglalkozott. Ezenkívül a hajózási felügyelőnek, mint a hajózási osztály vezetőjének is minden évben egyszer végig kellett járni a Dunát. Ugyancsak a hajózási osztály végezte a hajózást gátló vízimalmok — főként a hajósmalmok — elhelyezésének a szabályozását és a hajósmalmok kikötésére szolgáló malomszegek eltávolíttatását. Ez utóbbi kérdésekben a helytartótanácsnak tett javaslatot a szükséges intézkedésekre. A Duna tisztítására az igazgatóságnak külön kotró hajói voltak. Hajóroncsok kiemelésére vonatkozó iratokat is találunk az iratanyagban. Hasonló munkák indultak meg a Tisza, Maros, Körös, Dráva, Száva, Kulpa és Mura folyóknál, valamint a Béga csatornánál az 1820-as és 1830-as években. Ezeknél a folyóknál a szabályozási munkák álltak az előtérben. A folyószabályozások miatt a hajózási osztály mérnökeinek állandó tárgyalásokat kellett folytatniuk a törvényhatóságokkal és magánosokkal. A hajózási osztály végezte az említett folyók felmérését és térképezését. Végül a hajózási osztály hatáskörébe utalták az alapítványi uradalmak úrbéri felmérésének a felügyeletét. A vízműi osztály a fenti munkálatok jelentős részében szintén részesedett. Folyószabályozási, árvízvédelmi, parterősítési tervek elkészítésében, továbbá a fenti folyók felméréseinek és térképezésének a munkálataiban a vízműi osztályon dolgozó mérnökök is részt vettek. Nagyobb arányú munkálat esetén több mérnököt is koncentráltak ugyanazon munkára. Ezenkívül a kisebb folyók szabályozását és térképezését végezték a vízmű osztályon. Csatornázási tervek kidolgozása, a kamarai és alapítványi birtokok belvízlecsapolási terveinek ellenőrzése tartozott még a vízműi osztály feladatai közé. Mivel a folyószabályozási munkálatokat az építészeti igazgatóság fennállása óta a felemelt sóáralapból fedezték, a munkálatok intenzitása jelentős részben e bevételek terhelésétől függött. 1836-ban és 1837-ben például még a Duna tisztításának a munkálatait is megszüntették az alap „akkori terhelt állapota" miatt. Az építészeti igazgatóságnál a korszak számos kiváló építésze és mérnöke dolgozott, kiknek munkájára az iratok között bőséges forrásanyag található. Tallherr József építész mellett Beszédes, Berger Lajos, Kecskés Károly, Varga János és Vásárhelyi Pál nevét kell megemlíteni. Az igazgatóság belső ügyintézését és iratkezelését az utasítások cs'ak nagy általánosságban szabták meg. Az 1798-as utasítás elrendelte, hogy minden érkező iratot — a mellékelt formula szerint — az iktatókönyvbe jegyezzenek be. Mivel az utasításban említett formula nem maradt ránk, a központi iktatás rendszere pedig 1798-ban nem változott, feltehető, hogy e téren is csak a meglevő gyakorlatot írták elő. Ezenkívül meghagyta az utasítás, hogy az igazgatóság a felsőbb rendeleteket, jelentéseket, térképeket stb. rendben őrizze és jó lajstromot (register) vezessen róluk. A szabályrendeletekről az utasítás értelmében külön könyvet kellett vezetni. Nem tudni, hogy ezt a rendelkezést végrehajtották-e, mivel külön szabályrendelet-nyilvántartás nem maradt fenn. Az igazgatóság iratai az első két évtizedből teljesen elpusztultak, ezért csupán az iktatókönyvek alapján tudjuk nyomon követni az ügyintézés rend-