Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

jelentős részét a közlekedési ügyek, az út- és hídépítés, valamint a folyószabályozás és hajózás alkották. Ezeket a munkálatokat pedig szinte kivétel nélkül a helytartótanács irányította, és mint a tárgyban illetékes, felügyelt az építészeti igazgatóság munkájára is. A növekvő helytartótanácsi irányítás kifejezésre jutott az egykorú szóhasználatban is. Az 1840-es években a helytartó tanácsi iratokban már legtöbbször a „kebelbéli építési igazgatóság" kifejezést használták, viszont a kamarai iratokban hasonló elnevezés nem található. 1846-ban az építészeti igazgatóság szervezetének jelentős átalakítása kezdődött meg, de ezt a kamara huzavonája miatt az 1848-as forradalomig már nem tudták teljesen végrehajtani. A bécsi udvarban még 1845-ben határozták el, hogy a helytartótanácson belül, a közlekedési tárgyak gyorsabb intézése végett, Széchenyi István vezetésével közlekedési bizottmányt állítanak fel. A kancellária 1846. június 26-án kelt leiratában, hivatkozva az uralkodónak ugyanazon év május 30-án kelt határozatára, értesítette a helytartótanácsot a közlekedési bizottság felállításáról. Az építészeti igazgatóságra vonatkozóan pedig elrendelte, hogy annak az utak építésével és a hajózással foglalkozó osztálya, minden oda tartozó egyénnel a bizottmány alá rendeltetik és Kecskés Károly segédigazgató, valamint a hajózási osztály felügyelője a bizottmány ülésein jelenjenek meg, „műtani tárgyakban szavazattal bírván". A helytartótanácsnál augusztus 19-én tárgyalták a kancellária leiratát, de a végrehajtást „bővebb elnöki intézkedés" érkezéséig függőben hagyták. Augusztus 10-én azonban már újabb, július 9-én kelt, kancelláriai utasítás érkezett a helytartótanácshoz, mely az építészeti igazgatóságra vonatkozóan is további rendelkezéseket tartalmazott. Meghagyta ugyanis a helytartótanácsnak, hogy a jövőben az építészeti igazgatóság „mindennemű jelentései egyedül az érintett bizottmány útján juthatnak e királyi Helytartótanács tárgyalása és eldöntése" alá. Elrendelte továbbá, hogy a só felemelt árát illető számadások, az előzetes költségvetési tervekkel, melyek eddig a Kincstári számvevőséghez tartoztak, annak alapját képezvén a jövőben minden katonai év elteltével a bizottmány, illetve a helytartótanács útján terjesztendők fel és csak e használat után küldetnek vissza a kincstári számvevőségnek. A közlekedési bizottmány működését a nádornak 1846. december 30-án kelt és a helytartótanácshoz intézett elnöki levele részletesen szabályozta. Az újabb rendelkezés utasította a helytartótanácsot, hogy az építészeti igazgatóság út- és hídépítési és hajózási osztályának az igazgatóságtól való függetlenítése és közlekedési bizottsághoz csatolása iránt a szükséges lépéseket tegye meg, további intézkedésig azonban az említett osztályok maradjanak eddigi „hivatalos alkalmatosságaikban". A nádori rendelet kézhezvétele után a helytartótanács azonnal értesítette az építészeti igazgatóságot a két osztályt illető változásokról azzal a meghagyással, hogy „Kecskés Károly igazgató segédet és miután a hajózási felügyelő hivatala üresedésben van, ezen hivatalnak jeles helyettesét, Varga Jánost az említett hivatalhoz utasítsa". A helytartótanács pár nappal később, 1847. január 12-én a kamarával is közölte az építészeti igazgatóságnál történt változásokat. A kamaránál január 27-én tárgyalták az átszervezés kérdését és a helytartótanácshoz intézett átiratban arra hivatkoztak, hogy mivel a felsőbb utasítás hozzájuk még nem érkezett meg, kérik a meglevő állapot további fenn-