Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
és az aláírásokat sem. Minden másolat előtt rövid kivonat van a leiratból. A leírat fontosabb mellékleteit szintén szó szerint lemásolták. A mutató bejegyzései mellett minden olyan leiratnál, amelynek a másolata megvan a könyvben, közlik annak a lapnak a számát, amelyén a másolat található. Ez a könyv irattári segédkönyvül szolgál a királyi leiratokat tartalmazó „Benigna mandata", a magyar kamara átiratait tartalmazó „Insinuata camerae Hungaricae" és a helytartótanácsi bizottságok és előadók jelentéseit tartalmazó „Relationes et protocolla consiliariorum" állag 1724—1734. évi részéhez. Ezekben az állagokban ugyanis keltük rendjében vannak elhelyezve az iratok. A két utóbbi állag azonban olyan kis terjedelmű, hogy egyszerűbb magukat az iratokat átnézni, mint e könyv segítségével kutatni bennük. De a „Benigna mandata" kutatásához érdemes felhasználni ezt a könyvet, bár — különösen az első években — nem nevezhető kifogástalannak a mutató; a tárgyi címszavak között gyakoriak az olyanok, mint pl.: resolutio, a személynevek pedig gyakran nem a vezeték-, hanem a keresztnév alatt találhatók. A későbbi években azonban egyre ritkábbak az ilyen hibák. Az iratok kikéréséhez a leirat tárgyát és keltét kell kiírni a mutatóból. (A kutatónak azonban számolnia kell azzal, hogy esetleg nem kaphatjameg a „Benigna mandata"-ból mindazokat a királyi rendeleteket, amelyeket kiírt a könyvből, minthogy egyes rendeleteket áttettek a megfelelő tárgyi állagokba.) 6. LIBER REGESTRATIONIS DIVERSARUM LITTERARUM AD EXCELSUM CONSILIUM EMANATARUM (Az alsóbbfokú hatóságoktól és magánszemélyektől érkezett beadványok mutatója) 1724—1734 4 kötet A helytartótanács irattárában 1724 és 1734 között minden olyan beadványról, amely az alsóbbfokú hatóságoktól (főként a megyéktől és városoktól) és a magánszemélyektől érkezett a helytartótanácshoz, rövid bejegyzést készítettek a „Liber regestrationis diversarum litterarum . . ."című könyvben. Ennek a könyvnek egy-egy kötete három-három, ill. két esztendő beadványairól készült bejegyzéseket tartalmaz. Minden kötet betűk szerint tagolódik. 1727-től kezdve az egyes betűknél külön-külön rész van a nevük kezdőbetűje szerint odatartozó megyék és városok számára és azután következik az általános rész a többi nevek és tárgyi címszavak számára. A Z betű után külön rész van az országos biztosság igazgatója és külön-külön rész az egyes kerületi biztosok számára: D (= director), azután P, B, C, D, E (+ 1733-ban és 1734-ben S) betűk (= a kerületek neveinek kezdőbetűi) alatt. Az egyes betűkön, ill. 1727-től a részeken belül évek szerint s az években belül nagyjából időrendben következnek egymás után a bejegyzések. A bejegyzések megadják a beadvány keltét, tárgyát és a beküldő nevét. 1735-ben megszüntették az alsóbbfokú hatóságok és a magánszemélyek beadványainak külön könyvben való feljegyzését, ettől kezdve ugyanis egy központi könyvbe, a „Protocollum generale"-ba jegyezték be valamennyi, a helytartótanácshoz érkező iratot s az ezekkel kapcsolatban kelt kiadványok fogalmazatait.