Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

13-ig működött mint királyi biztos; főként a hús-, kenyér-, liszt- és faellátás ügyével foglalkozott; üléseket tartott a bizottság tagjaival, megszemlélte a vágóhidakat, kísérleti vágatásokat, felülvizsgálta a mértékeket stb. Működésé­ről természetesen állandóan beszámolt a helytartótanácsnak; jelentései a köz­és városrendőrségi osztályban (Departamentum politiae generális et civita­tum") találhatók. Ebben a „Szentiványi Vince királyi biztos iratai" című állagban a hozzá érkezett beadványokat találjuk, amelyeket főként Buda és Pest város taná­csától kapott; sok kimutatás van közöttük a mészárosokról, pékekről, liszt­árusokról, fakereskedőkről, a marhavásárokon történt eladásokról. A beadványokat iktatták s az iktatószámok (1—168) sorrendjében helyezték el. Segédkönyv nincs hozzájuk, magukat az iratokat kell átnézni. 118. AMBRÓ ANTAL KIRÁLYI BIZTOS IRATAI 1847 2 csomó 1847. március 7-én az uralkodó az országban fellépő éhínség elhárítására királyi biztossá nevezte ki Vay Miklós bárót, az országos biztosság főigazgató­ját és Ambró Antal helytartótanácsi tanácsost. A király a kincstárból 200 000 forint kölcsönt utalványozott ki, azzal, hogy ennek felét a katonaság élelmezé­sének könnyítésére kell fordítani, kamatfizetés nélkül, másik felét pedig az ínséggel küzdők segélyezésére, 4 százalékos kamat mellett. Meghagyta, hogy a biztosok gondosan gazdálkodjanak az összeggel, csak ott utalványozzanak belőle, ahol nagy az ínség és sem az egyesek, sem a törvényhatóságok nem tud­ják elhárítani. A közmunkákra vegyenek fel szűkölködőket, hogy ezzel eny­hüljön a nyomor. A két királyi biztos közül Ambró Antalra Trencsén, Árva és Liptó megyét bízták; később azután Bars, Hont, Turóc, Zólyom és végül Nyitra megye is az ő gondoskodása alá került; Vay Miklós az ország többi részén működött. Ambró március 22-én kezdte meg biztosi munkáját s augusztus végéig tevékenykedett a gondjaira bízott megyékben. Augusztus 30-án kelt jelentésében (1. Köz- és városrendőrségi osztály — Departamentum politiae generális et civitatum — 1847, 4. kútfő 296. tétel) megrázó képet fest az éhín­ség pusztításairól, a nép hallatlan nyomoráról, amelyet a kevés állami segély és egyes magánszemélyek adakozása alig volt képes enyhíteni. Az Ambró Antalhoz biztosi működése alatt érkezett beadványokat iktatószámmal látták el, de nem ezek sorrendjében helyezték el, hanem bekül­dők szerinti csoportokban, ill. néhány tárgyi csoportban. Külön-külön cso­portban vannak tehát egy-egy megye és a városok segélykérései, kimutatásai az ínséget szenvedőkről, Vay Miklós, a helytartótanács, a kancellária és a kamara levelei, az „Adakozók" levelei, az „Alapítványi ügyek" (alapítványi birtokokhoz tartozó falvak kérelmei) stb. A csoportokon belül az iratok idő­rendben vannak elhelyezve. A csoportok után van néhány iktatatlan irat is, időrendben. A beadványok sok részletes adatot szolgáltatnak az 1847. évi éhínségre azokra a megyékre vonatkozóan, amelyekben Ambró működött. Segédkönyv nincs az állaghoz, az iratokat magukat kell átnézni.

Next

/
Thumbnails
Contents