Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

druckereifond). A tanulmányi alapot Mária Terézia hozta létre 1780. március 25-i rendeletével, amelyben az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend összes magyarországi javait — az egyházi célokra fordított és az .egyetemnek adott javak kivételével — s tanulmányi költségek fedezésére adományozta. Ugyanakkor kiegészítette egyes jezsuita birtokokkal a királynő az egyetemnek Pázmány Pétertől származó alapját is. A tanulmányi alap vagyonában eleinte három részt különböztettek meg: a magyar, a horvát és a fiumei alapot. Később ez a megkülönböztetés megszűnt, de 1856-ban azután felosztották a tanulmányi alapot egyrészről Magyarország, másrészről Horvátország és Szlavónia közt. A tanulmányi, egyetemi és egyetemi nyomdai alap jövedelmei a vallásalaphoz hasonlóan birtokokból, épületekből és tőkepénzekből származtak; ezeket a jövedelmeket az egyetem, az egyetemi nyomda, meg felsőés középfokú iskolák (akadémiák, gimnáziumok) fenntartására fordították. E nagy alapokon kívül kisebb alapok is szolgálták a közoktatás előmozdítását. Néhánynak a létrejötte II. József nevéhez fűződik: ő vezette be a tandíjat s a befolyó pénzekből tandíjalapot (fundus didactralis) létesített, feloszlatta a világiak számára létesített vallásos társulatokat s a vagyonukból polgári egyesületi alapot (fundus confraternitatum civilium) hozott létre; 1784-ben feloszlatta az összes konviktusokat (nemesi nevelőintézeteket), s ezek vagyonából megalkotta a konviktusi alapot (fundus convictuum), amelyből a tanulóifjúságnak ösztöndíjakat adatott. (Ezen az általános konviktusi alapon kívül később még két konviktusi alap keletkezett: a nagyváradi — ezt 1829-ben létesítették az akkor feloszlatott nagyváradi konviktus vagyonából — és a kassai, amely az 1851-ben feloszlatott kassai konviktus vagyonából származott. E két alapból szintén tanulmányi ösztöndíjakat adtak.) Az elemi iskolai oktatás költségeire fordították a magyar és bánsági elemi iskolai, meg a horvát elemi iskolai alapot. Karliczky Albert iskolafelügyelő 1794-ben létesített alapjából Temes, Torontál és Krassó megyei tanítók nyugdíjazásának költségeit fedezték. Tanulmányi, ill. kulturális célt szolgált az 1820—1826-ban keletkezett szilágysomlyói gimnáziumi alap, a Fekésházy Mihály kamarai uradalmi ügyvéd által 1848-ban a magyar nyelv terjesztésére íetett alap, Trenka Mihály Alajos tanulmányi bizottsági ülnöknek 1848-ban egy ipartanodái növendék segélyezésére létesített alapja, valamint a királyi alapításból 1850-ben létrejött izraelita iskolai alap és az 1857-ben a szegény művészek segélyezésére szintén I. Ferenc József által alapított művészeti ösztöndíjalap, valamint br. Sina Simonnak 1868-ban szegény tanítók segélyezésére, Schwarz Istvánnak 1868-ban három főreáliskolai tanuló ösztöndíjára és Wodianer Bélának 1868-ban szegény pestmegyei tanulók segélyezésére létesített alapja. Árvagyermekek nevelésére is voltak alapok, mégpedig a Mária Terézia 1763. évi alapításából származó győri árvaalap, az 1765. évi Sigray-alap (ezt Sigray Teréz és Zsuzsanna alapította nemes árvaleányok segélyezésére), a horvát árvaalap és a Huttler- és Kolhoffer-féle árvaházi alap (ezek keletkezésének időpontját nem ismerjük, 1800-ban már a helytartótanács felügyelete alatt voltak), valamint a Monsperger-féle árvaalap és a pesti lelencház (Gebárund Findelhaus) alapja. Szegények segélyezésére létesült a Széchényi—Kollonics-alap (1692), a Novotny-alap (1818) és a Löwenthal-alap (1831, ebből az érsekújvári szegé-