Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

vonatkozó rovatot már nem töltötték ki. A beadvány sessionális v. currens jellegét 1787 végétől már nem rendszeresen jelölték meg, 1788 közepétől pedig egyáltalán nem jelölték; a két rovatot azonban csak 1843-ban hagyták el az iktatókönyvből. Az iktatókönyveket — a helytartótanács hivatalos nyelvének megfelelően — 1785. január 1-től 1790. április 30-ig német nyelven, attól kezdve 1844 végéig latin nyelven, s 1845. január 1 -tői magyar nyelven vezették. Az iktatókönyvekhez — külön kötetekben — betűrendes személynév-, helynév- és tárgymutató van. Az egy-egy meghatározott tárgykörben több hatóságtól sorjában beérkező jelentéseket, kimutatásokat, jegyzőkönyveket stb. —az 1769—1783 közötti gyakorlattól eltérően — most már egyenként iktatták, de e tárgykörök (cumulusok) címszavait feltüntették a mutatókönyvekben. 1785-től 1824-ig ezenfelül külön cumulus-lajstromot készítettek, amelyben feltüntették az egyes cumulusok tárgyát és azután sorravették az illető tárgyban érkezett beadványokat, feltüntetve iktatószámukat és a beküldő hatóság nevét. A cumulus-lajstromokhoz 1791-től betűrendes mutató van az egyes cumulus-lajstrom kötetek élén. (Azokban az években, melyekben külön cumulus-lajstrom készült, az iktatókönyvek mutatói is ennek lapszámaira utalnak a cumulusok címszavainál.) Az iratok irattári elhelyezésére vonatkozóan az iktatókönyvek semmi közvetlen felvilágosítást sem adnak. Közvetve azonban segítséget nyújtanak az irattári elhelyezés megállapításához az 1783—1848 években azzal, hogy közlik az ügyosztály nevét. Ennek ismeretében ugyanis az illető ügyosztály számsorából megállapíthatjuk az irat jelzetét. Főként olyan esetekben használjuk az iktatókönyveket, mikor azt kell megállapítani, hogy valamely ügy egyáltalán a helytartótanács elé került-e. 3. SERIES NUMERORUM OMNIUM DEPARTAMENTORUM (Az iratok ügyosztályi hovatartozását feltüntető számsor) 1783—1784 1 kötet Arra az időszakra, amelyben az iktatókönyveket ügyosztályonként betűrendben vezették (tehát 1783. november 24-től 1784. december 31-ig), az ikatókönyvek használatának megkönnyítésére számsort készített az irattár. Ebben a számsorban minden egyes iktatószám mellé odaírták annak az ügyosztálynak a nevét, amelybe az illető szám alatt iktatott irat tartozik. így tehát megtudjuk belőle, hogy az egyes iktatmányokat az 1783. november 24-től 1784 végéig vezetettjktatóköny vek melyik kötetében találjuk meg. A számsor az 1783. évi lljg$£^13 9$0jfés az 1784. évi 1—29 392 iktatószámokra terjed ki. A számsor segítségével egyrészt a megfelelő iktatókönyvi bejegyzést kereshetjük meg, másrészt az illető ügyosztály lajstromából megállapíthatjuk a keresett irat jelzetét (kútfő- és tételszámát).