Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

példányban maradt fenn; az 1783. évi mutató pedig — egykorú bejegyzés szerint — csak az év áprilisáig terjed. Az 1732, 1738 és 1753—1756. évi mutatók hiányoznak. Az 1760—1765. és 1773—1783. évi jegyzőkönyvek egykorú, részben rövidített szövegű másolatban is megvannak. E másolatok évenként folytatólagos lapszámozással ugyan, de több (2—4) kötetbe vannak kötve. A jegyzőkönyvek fogalmazványaiból csak szórványosan maradt meg néhány az 1754—1758. évekből. A jegyzőkönyv-tisztázatok, jegyzőkönyv-másolatok, jegyzőkönyv-fogalmazványok és mutatók kikérésekor nevük mellett évüket kell feltüntetni. A kutatás szempontjából a jegyzőkönyveknek inkább csak akkor van jelentőségük, ha a keresett iratok valami okból nem találhatók. 2. PROTOCOLLUM EXHIBITORUM (Iktatókönyv) 1769—1848 1168 kötet, 5 füzet „Protocollum exhibitorum" . . . 1769—1783 17 kötet „Index materiarum", „Protocollum et index exhibitorum" 1783—1784 5 füzet, 5 kötet „Protocollum exhibitorum". . . . 1785—1848 1146 kötet A helytartótanácsnál a szám szerinti iktatást az 1769. január 18-i királyi rendeletek vezették be s ez év március 1-én kezdte meg az iktató (protocollista domesticus) az e rendeleteknek megfelelő iktatást. Ettől kezdve minden beadvány külön számot kapott s külön számot kaptak a tanácsosok előterjesztései is, ha azokat nem egy már iktatott irattal kapcsolatban tették. A már iktatott irattal kapcsolatos előterjesztések, továbbá a fogalmazatok és a tisztázatok az ügyet elindító beadvány számát viselték. Ha ugyanabban az ügyben újabb beadvány érkezett, az mindig új iktatószámot kapott; s az újabb beadvánnyal kapcsolatos előterjesztés, fogalmazat és tisztázat is ezt az új iktatószámot viselte. (Ha valamelyik királyi leiratban több kérdésről volt szó, akkor ugyanannyi példányban lemásolták és mindegyiket külön iktatták. Az átiratoknál ügyeltek arra, hogy csak egy kérdésről legyen bennük szó s az alsóbbfokú hatóságoknak is meghagyták már korábban, hogy minden ügyről külön-külön iratban tegyenek jelentést.) Az 1769-től 1783-ig terjedő időszak iktatókönyveire vonatkozó tudnivalók a következők. Az iktatókönyv rovataiba az iktató beírta az iktatószámot, az irat beérkezésének napját (vagyis azt a napot, amelyben a tanács elnöke kézhez vette az iratot), az előadó nevét, az ügy rövid megjelölését (azt, hogy honnan és milyen kérdésben érkezett), az esetleges bizottság elé" utalást (relegatum ad commissionem N), a tanácsbeli ideiglenes, illetve érdemleges tárgyalás napját (relatum interimaliter, relatum meritorie), a hatóság vagy fél nevét, amelyhez a kiadványt elküldték és az elküldés napját (expeditum vei brevi manu communicatum ad N), vagy annak feljegyzését, hogy az ügyet félretették (remissum = seponitur), függőben hagyták (suspenditur), illetve a további intézkedést nem igénylő, csak tudomásul szolgáló jelent é-