Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

össze. Fondnak nevezzük ugyanis azoknak az iratoknak az összességét, amelyek egy-egy hatóság, hivatal, bizottság, személy működése során keletkeztek és rendeltetésszerűen nála őriztetnek; vagyis az illető szervhez, személyhez érkező beadványokat s kiadványainak, válaszainak fogalmazványait, belső ügyviteli iratait s az ügyvitelnek, valamint az iratok kezelésének megkönnyítésére készült segédleteit. Egy-egy fondón belül az iratok az egykorú irattári kezelés (rendezés, jelzetekkel és segédkönyvekkel való ellátás) következtében rendszerint állagokra tagolódnak. A kisebb szervek, vagy egyes személyek (pl. királyi biztosok) fondjai azonban sokszor csupán egyetlen állagot alkotnak. Magának a helytartótanácsnak az irattárában'— vagyis a levéltár első részében — az egykorú gyakorlat különbséget tett a „registratura antiqua" és a ,,registratura nova" között. A „registratura nova" az ügyosztályok iratanyaga volt, a „registratura antiqua"-ba pedig beletartozott minden olyan iratanyag, amelyet az ügyosztályi rendszer bevezetése, 1783 ősze előtt szokásos irattári rendszerek szerint kezeltek: vagyis az alaki állagok, a tárgyi állagok és az előadók szerinti állag. (A „registratura antiqua" tehát nagyrészt 1783 ősze előtti iratokból állt, csupán egyes állagok iratai — pl. a Benigna mandata iratai — terjedtek túl ezen az időponton.) Bizonyos állagokat — pl. Protocolla sessionalia, Archívum secretum — sem a „registratura antiqua"-ba, sem a „registratura nova"-ba nem soroltak be. Ennek a hagyományos tagolásnak a felhasználásával a helytartótanács saját iratanyagának ismertetésében elsőnek az ún. központi könyvekről — Protocolla sessionalia, Protocollum exhibitorum, Protocollum genérale, Manuale stb. — szólunk. Ezeket azért nevezzük központi könyveknek, mert nem kapcsolódnak kizárólagosan egyik vagy másik alaki, tárgyi, előadók szerinti, vagy ügyosztályi állag irataihoz, hanem általában több állag irataival állnak kapcsolatban, több állag kutatásához nyújtanak segítséget. Ezután sorjában az alaki, tárgyi és az előadók szerinti állagoknak, majd az egyes ügyosztályok iratainak s végül a különféle egyéb állagoknak az ismertetése következik. A helytartótanács felügyelete alá tartozott hivatalok, a helytartótanácsi bizottságok és biztosok, tanácsosok iratait a könnyebb áttekintés kedvéért tárgykörök szerint kialakított csoportokba soroltuk be; ilyen módon először a számvevői hivatalok, majd sorjában a közellátási, a könyvvizsgálati, biztossági, közlekedés- és építésügyi, egészségügyi, tanügyi, egyházügyi, alapítványügyi, földmérési és egyéb hivatalok, bizottságok, biztosok iratait ismertetjük. A levéltár ismertetése során külön-külön tárgyalunk minden állagot. Minden egyes állagnak először is a nevét, korát, mennyiségét és tagolódását közöljük áttekinthető tipográfiai elrendezésben, majd pedig folyamatos, összefüggő szövegben leírjuk az állag iratainak tárgyát, irattári rendszerét, a kutatás módját, utalunk az állagnak más állagokkal való összefüggésére és közöljük az esetleges egyéb tudnivalókat. Az állagokat azon a néven nevezzük, amelyet a helytartótanács irattárában kaptak. Az eredeti név után közöljük a név magyar fordítását is, ill., ha az eredeti név nem kifejező, a fordítás helyett a helyes meghatározást adjuk. Az állagok korának meghatározásában az állagba tartozó iratok többségének időhatárait vettük alapul. Amennyiben az állag néhányirata (könyve) az állag zömének időhatárain túl terjed, zárójelben közöljük azt az évet is, ameddig ez a néhány irat (könyv) terjed. Az állag mennyiségét a tárolási egységek (csomók, kötetek, füzetek) számának