Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai
fel.) A rendszeres kimutatásokon felül az egész országból különböző ügyekben (pl. úrbérrendezés, népességösszeírás, egyházi vagyonösszeírás) beérkező jelentésekből, adatokból szintén mindig a számvevőség készített összesítést a tanács számára; a természetesen minden felmerülő szakkérdésben tájékoztatást, véleményt is adott a tanácsnak, írásban vagy szóban. A számvevőség — mint említettük — kezdettől fogva maga kezelte iratait s később maga iktatta mind a közvetlenül hozzá érkező beadványokat, mind pedig a tanácstól jelentéstétel, véleményezés végett átküldött iratokat. Az iktatást a számvevőségi irattár végezte. A rendelkezésünkre álló adatok tanúsága szerint valószínű, hogy az 1790-es években külön iktatták az adói és az alapítványi ügyosztály iratait, 1800 után azonban közös volt az iktatás. A számadásokat és a velük kapcsolatos iratokat azonban nem az iktatókönyvbe, hanem külön jegyzékbe vezették be. (1803-tól kezdve három ilyen jegyzék, ún. repertórium rationum készült; az 1. kötetbe az adói osztály ügykörébe tartozó számadások kerültek, a 2. és 3. kötetbe pedig az alapítványi ügyosztályéi. ) A számvevőség minden iratát a számvevőségen tisztázták le. A számvevőség mindkét ügyosztálya számára ügyviteli segédkönyvek készültek, mégpedig a következők: tanácsi határozatok gyűjteménye (liber resolutionum), elvi rendeletek gyűjteménye (prodromus, liber normalium), személyzeti kimutatások (status personalis; az adói ügyosztály számára a megyei tisztviselőkről, az alapítványi ügyosztály számára az alapítványi tisztviselőkről, a papokról és szerzetesekről) és feljegyzési könyv az elmarasztalt számadókról (liber praenotationis super convictivis). Számviteli könyvek azonban csak az alapítványi osztályon készültek (1. ott), az adói osztályon nem. A számvevőség munkája nyomán keletkezett teljes iratanyagot — a helytartótanács és más hatóságok beadványait, a nekik szóló válaszok fogalmazványait, a tanács számára készített kimutatások, összesítések fogalmazványait, az átvizsgált számadásokat és mellékleteiket, a különböző nyilvántartási és számtartási könyveket, meg az iktatókönyveket — maga a számvevőség őrizte. Sajnos azonban — mint a Bevezetésben mondottuk — ennek a nagy mennyiségű és fontos iratanyagnak ma már csak egy része van meg. Az alapítványi ügyosztály anyagából meglehetősen sok van még most is; az adói osztály munkájáról azonban csupán, néhány iratcsomó és ügyviteli segédkönyv tanúskodik, pedig az ország 18—19. századi gazdasági helyzetének, társadalmi viszonyainak megismeréséhez ennek az osztálynak az anyaga rendkívül értékes adatokat szolgáltatna. Nemcsak a számadások volnának nagyon hasznosak ebből a szempontból, hanem a számvevőségen készített kimutatások, összesítések (pl. népességösszeírásról, gyárakról készített összesítések) anyaga is. Az összesítések és kimutatások nagy része megtalálható ugyan a helytartótanács vagy a kancellária, esetleg a bécsi kormányhatóságok levéltáraiban (aszerint, hogy hová terjesztették fel végleg őket), de ezeknek felkutatása is általában fáradságos munkával jár. Azok az eredeti, részletes törvényhatósági és egyéb jelentések, kimutatások azonban, amelyekből a számvevőség az összesítéseket készítette, igen sok esetben nem kerültek már vissza a helytartótanácshoz, hanem a számvevőségen maradtak s így a számvevőség irattárának pusztulásával elvesztek a kutatás számára.