Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

89. DEPARTAMENTUM VENDITIONIS BONORUM (Birtokeladási ügyosztály) 1789—1790 4 csomó, 3 kötet, 1 füzet Tanácsülési jegyzőkönyvek: „Protocolla..." . . 1789—1790 1 kötet Iratok: „Acta..." 1789—1790 4 csomó Irattári segédkönyvek: „Regestrum et index...", lajstrom és mutató „Series numerosum ...", számsor 1789—1790 2 kötet 1789. július 27-én adta ki II. József az állami javak eladásáról szóló rendeletét. Az udvari leirathoz már mellékelték a helytartótanácsnak, a számvevőségnek és a kamarai adminisztrációk számvevőségének szóló instrukciókat, melyekben a nevezett hatóságok feladatait jelölték meg. A munka irányításának jelentős része a helytartótanácsra hárult. Az udvari leirathoz mellékelt, a helytartótanácsnak szóló utasítás úgy intézkedett, hogy a helytartótanácson belül egy birtokeladási és árverési bizottság (Güterveráusserungs- und Licitations-Commission) állítandó fel. Az utasítás értelmében a bizottságban két helytartótanácsosnak, a királyi jogügyigazgatónak vagy a kincstári ügyésznek és végül két számvevőségi kiküldöttnek kellett részt venni. Azonban a helytartótanácsnál, az utasítással némileg ellentétben, nem állították fel a fenti bizottságot, hanem az összes birtokeladási ügyet az 1787-ben felállított és a thesaurarius* elnöklete alatt működő „Domainen-Commission" hatáskörébe utalták. Az uradalmi bizottság jegyzőkönyvében, amikor birtokeladási ügyben ülésezett, mindig feltüntették, hogy „in Güter-Veráusserungs Angelegenheiten". Lényegében az uradalmi bizottság intézte az összes birtokeladási ügyeket. Ezt bizonyítják a tanácsülési jegyzőkönyvek, melyek nagyrészt a Domainen-Commission protocollumai; és a tanácsülés csak néhány esetben foglalkozott birtokeladási ügyekkel. A bizottság a helytartótanács nevében levelezett a kamarai adminisztrációkkal és más alsóbb hatóságokkal. Az udvari rendelet leérkezése után a helytartótanács azonnal értesítette a kamarai adminisztráció hatóságait és egyben utasítást adott az igazgatásuk alatt levő állami birtokok (ideértve az alapítványi birtokokat is) Összeírásának elkészítésére és felküldésére. Az eladásra vagy bérbeadásra kerülő birtok becslését az illetékes kamarai adminisztrációk készítették el és felküldtek a helytartótanácsnak, ahol a számvevőség felülvizsgálata után a bizottság intézkedett, hogy az árverés időpontját kihirdessék. A vevő vagy bérlő és az állam között a szerző* A helytartótanács és kamara egyesítése után II. József a helytartótanácsnál két alelnöki állást szervezett, az elsőt a kamarai, a másodikat a helytartótanácsi ügyek számára. Az első alelnököt kincstartónak nevezték.