Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

88. DEPARTAMENTUM DIMENSIONALE (Földmérési ügyosztály) 1786—1800 12 csomó, 12 kötet Tanácsülési jegyzőkönyvek : „Protocolla ..." .- 1786—1800 5 kötet + 1 csomó Iratok : „Acta..." 1786—1799 11 csomó Irattári segédkönyvek: „Regestrum et index...", lajstrom és mutató 1786—1800 7 kötet A II. József által elrendelt országos földmérés ügyeinek intézésére felállított ügyosztály iratai. 1786. február 10-én jelent meg II. József és Pálffy kancellár aláírásával a földmérés megindításáról szóló rendelet, amelynek első soraiban József megindokolta a munkálat jelentőségét. Kifejtette, hogy sem a közjóra szánt országos adó, sem a házi adó behajtását nem tartja igazságosnak, mivel a porták megállapítása az országgyűlésen éppoly önkényesen és igazságtalanul történt, mint a vármegyék által az egyes jószágok meghatározása és felrovása. Kötelességének érzi, hogy olyan intézkedésről gondoskodjék, melynek eredményeként „minden adózó jobbágy csak ereje tehetségéhez mérten viselje a közterheket". Ezért szükséges az, hogy az adót oly jószágra vessék ki, amely elem alkalmas az igazságos felosztásra, tehát a földekre és fundusokra, a „szorgalmatosságokat" pedig minden teher alól fel kell menteni. De József nemcsak a jobbágyok adójának igazságtalan felosztása miatt tartotta szükségesnek a földek felmérését, hanem a nemesi adómentesség miatt is. A nemesség insurrectióját ugyanis, amely miatt az ország törvényei biztosítják számára az adómentességet, nemcsak igazságtalannak, hanem korszerűtlen, az ország védelmére alkalmatlan, elmaradt intézménynek látta. Az új adórendszer bevezetése érdekében elrendelte az egész országban levő termőföldek összeírását — tekintet nélkül arra, hogy azok jobbágytelkekhez, vagy majorsági földekhez tartoznak, továbbá a földek terméseinek és az azokból befolyó jövedelmeknek a megállapítását. Az e célból országszerte meginduló munka irányítására külön szervezetet teremtettek. A munkálat vezetése a kancellária, illetve ennek kebelén alakult Központi Bizottság kezében volt, mely a kancellária nevében adta ki rendelkezéseit, — legtöbbször Pálffy kancellár aláírásával — és a helytartótanácson keresztül, vagy közvetlenül juttatta el a kerületenként felállított főbizottságokhoz. A kerületi főbizottságok élén a kerületi főispánok álltak. A főbizottságok továbbították a hozzájuk érkező rendelkezéseket a megyénként felállított albizottságokhoz. A munkálatok tényleges irányításának oroszlánrészét a három tagból álló (vezetőbiztos, pénztáros és a vármegye földmérője) megyei albizottságok