Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
osztály, részben a alapítványi birtokok ügyeinek irányítását végző departamentum fundi studiorum végezte. Az átszervezés során a megszüntetett kerületi kamarai adminisztrációk személyzetét új kinevezés mellett vagy a helytartótanács számvevőségének alapítványi osztályán, vagy a kerületi prefektorátusoknál alkalmazták. A kerületi főtisztségek személyzetének a kinevezésére az ügyosztály tett javaslatot. Ezenkívül engedélyezte a főtisztek vagy főtisztségi alkalmazottak kiszállási napidíjainak kifizetését, az írószerek és egyéb irodai felszerelések árainak folyósítását. Az ügyoszály intézkedett a megszüntetett kerületi kamarai adminisztrációk irattáraiban levő alapítványi elszámolások átadásáról. Számos probléma merült fel a főtisztek munkája során a kialakulatlan ügyintézés miatt, melyekre szintén az ügyosztály adott választ. Ezek a feladatok a főtisztek részére szóló hivatali utasítás kiadása után lényegesen csökkentek. Nem egy esetben intézkedett az ügyoszály építkezési vagy épületjavítási költségek folyósításával kapcsolatban. 1794-ben az alapítványi javak jogi ügyeinek az intézését szervezték át. 1794-ig a magyar kamara alá tartozó királyi jogügyigazgató intézte mind a kamarai birtokok, mind az alapítványi javak jogi kérdéseit. 1794-ben az alapítványi javak jogi ügyeinek az intézésére felállították a közalapítványi jogügyigazgatóságot, mely közvetlenül a helytartótanácsnak volt alárendelve. Az igazgatóság élén álló közalapítványi igazgató az igazgatósági és kerületi ügyészek segítségével intézte az alapítványok jogi ügyeit. Az új szervezet felállítását nagyrészt szintén az ügyosztály végezte. Az igazgatóság személyi és dologi kérdéseit is az ügyosztályban tárgyalták. 1797-ben állították fel az állami, magán és egyházi tisztviselők magánnyugdíjintézetét. Tagjai közé az alapszabályban meghatározott összeg lefizetése mellett vették fel a jelentkezőket. Az intézetet budai, vagy leginkább magyar nyugdíjintézetnek nevezték, mert tagjai közé nemcsak budaiak, hanemnem az ország minden területéről jelentkeztek. Az intézet felállítását, alapszabályainak jóváhagyását a kebelbéli rendkívüli osztály készítette élő. A nyugdíjintézet mőködésére a helytartótanács ügyelt fel. Közgyűlésén a helytartótanács egyik tanácsosa elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig felterjesztették a helytartótanácson keresztül az uralkodó elé jóváhagyás végett. 1796-tól kezdve az ügyoszály feladatai állandóan csökkentek. Az alapítványi javak igazgatásának átszervezésével kapcsolatos teendő egyre kevesebb lett. Kialakult az új szervezet ügyintézése és a lecsökkent munkát a „departamentum fundi studiorum", illetve a vallásalapra vonatkozó ügyeket a „departamentum ecclesiasticum fundationale" és a „departamentum ecclesiasticum oeconomicum bonorum" vette át. 1798-tól kezdve az ügyosztály már csak a közalapítványi jogügyigazgatóság és a nyugdíjintézet ügyeivel foglalkozott. 1801-ben a kebelbéli rendkívüli osztályt teljesen megszüntették. Megmaradt ügyköréből a közalapítványi jogügyigazgatóságra vonatkozókat a „departamentum fundi studiorum", a nyugdíjintézet felügyeletét pedig a „departamentum fundationum saecularium politicum"-nak adták át. A kebelbéli rendkívüli ügyoszály 1793. április 9-én kezdte meg működését. Az iratokat azonban ebben az évben még a „departamentum gremiale ordinarium" irataival együtt tárolták és lajstromozták. A szabályrendeleteket azonban már 1793-tól kezdve az ügyoszály iratai közt helyezték el. A tanács23* 355
