Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

tattá a számvevőséggel. (Kivétel az 1786. esztendő, amikor a szegényintézetek ügyeit külön ügyosztály, a departamentum instituti pauperum intézte.) Ezzel áttekintettük a világi alapítványi osztálynak (departamentum fundationum saecularium) mindazokat a feladatait, amelyeket az 1783-től 1794-ig terjedő korszak folyamán állandóan intézett. Meg kell még említenünk azokat a kérdéseket, amelyekkel az ügyosztály 1783 őszén történt felállításától kezdve csak néhány éven át foglalkozott. Ilyen volt először is a királyi Terézia-akadémia, a konviktusok, ill. a vagyonukból alapított tanulmányi ösztöndíjak ügye. 1784-ben és 1785-ben az ügyosztály foglalkozott ezeknek a kérdéseivel. A felvételért, ill. ösztöndíjért beadott kéréseket, ajánlásokat a helytartótanács felterjesztette döntésre az uralkodóhoz s értesítette a döntésről a törvényhatóságokat. Hozzá érkeztek be az ösztöndíjasok minősítései, a szülők, gyámok jelentései arról, hogy az ösztöndíjas melyik iskolát látogatja (ugyanis II. József megengedte, hogy az ösztöndíjasok maguk válasszák meg, a birodalom mely iskoláján vagy egyetemén végzik tanulmányaikat). Az ügyosztály tárgyalta meg az alkalmazottak személyi ügyeit (pl. fizetéskérésüket), az épületfenntartással kapcsolatos kérdéseket és a konviktusok feloszlatásával kapcsolatos ügyeket is. (A konviktusok feloszlatásának ügyével azonban a dep. litterario-oeconomicum is foglalkozott.) A konviktusok és a tanulmányi ösztöndíjak ügyeit 1786-ban a departamentum litterario-oeconomicum, ill. a departamentum litterario-politicum hatáskörébe utalták át. Ugyancsak 1786-ig foglalkozott az ügyosztály a tallósi dologház (domus correctoria) ügyével. A személyzeti ügyeken, számadások ellenőrzésén, épületfenntartáson kívül intézkedett mindenféle vele kapcsolatos ügyben, mint: börtönbüntetésre ítéltek felvétele a dologházba a megyék kérésére, a dologházból megszökött rabok köröztetése, a ház katonai őrzése, a megyék részéről a rabokért beküldött tartásdíjak, a rabok szabadonbocsátása iránti kérések (ezekben az uralkodó döntött), a dologházzal kapcsolatos gyár állapota, az ott készült áru eladása stb. A dologház ügyeinek intézését 1786-ban a departamentum publico-politicum vette át. Az ügyosztály intézte egy ideig a zálogházak ügyeit is; 1787-től kezdve a departamentum publico-politicum, 1797-től 1848-ig pedig külön ügyosztály: a dep. fiduciarium foglalkozott a zálogházak ügyeivel. 1794-ben az ügyosztályt kettéosztották. Ennek a kettéosztásnak megértéséhez a következőket kell tudnunk. I. Ferenc 1794. január 30-án kiadott mandátumában a nádor javaslatára elrendelte a helytartótanács egyházi bizottságának visszaállítását. A visszaállított egyházi bizottságra bízta több más ügy mellett azoknak az ügyeknek az intézését is, amelyek a világi alapítványok kezelésére vonatkoztak. Ekkor, minthogy az uralkodó a világi alapítványoknak csak a gazdasági ügyeit bízta a bizottságra, a helytartótanács szükségesnek látta, hogy a világi alapítványi osztályt két ágra osszák: fundationum saecularium politicum departamentumra, amelynek ügyeit a teljes ülésen tárgyalja meg a helytartótanács, és fundationum saecularium oeconomicum departamentumra, amelynek ügyeit az egyházi bizottság ülésein tárgyalják meg. A helytartótanácsnak ezt az intézkedését az uralkodó jóváhagyta és így 1794 áprilisától kezdve külön ügyosztály foglalkozott a világi alapítványok „politikai" (vagyis igazgatási) és gazdasági ügyeivel.