Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

az is, hogy egyenesen az uralkodóhoz küldték kérvényüket; ilyen esetben az uralkodó leküldette a kérvényeket a helytartótanácshoz. A szabályszerű út azonban az volt, hogy a törvényhatóságokhoz adták be a kérvényt. II. József 1787-ben el is rendelte, hogy a helytartótanács csak a törvényhatóságok útján beadott kérdésekkel foglalkozzék. A kéréseket a helytartótanács általában felterjesztette az uralkodóhoz s a felvétel ügyében a döntést az hozta meg, egyes alapítványoknál a nevezési joggal bíró személy vagy hatóság, ill. a kurátorok jelölése alapján. A döntésről a helytartótanács értesítette a törvényhatóságokat. Az egyes alapítványok közvetlen irányításával megbízott törvényhatóságok, ill. egyházi és világi személyek (kurátorok, adminiszterek) időszakonként jelentést tettek a helytartótanácsnak az intézményben ellátottak számáról, a növendékek tanulmányi eredményeiről, a bekövetkezett üresedésekről s az intézmény személyi státusáról. A közép-vagy felsőfokú oktatásban résztvevő alumnusokról a gimnáziumi igazgatóktól, egyetemi fakultás-direktoroktól, ill. az alapítvány igazgatójától ún. rovatos értesítvények (tabellares relationes) érkeztek be; ezeket az ügyosztály felterjesztette az uralkodóhoz, az pedig visszaküldte az ügyosztálynak. A királyi pozsonyi árvaház és a magánszemélyek által alapított egyéb árvaházak, valamint a kórházak, szegényházak belső rendjének szabályozása és személyi ügyeinek intézése (alkalmazottak felvétele, szabadságolása, fizetése, nyugdíjazása, napi- és útidíjai) is a helytartótanács feladata volt. Ez azonban lényegesen kevesebb munkát adott, mint a felvételek kérdése. A helytartótanács felügyeletet gyakorolt a világi alapítványok gazdasági ügyei felett is. Az egyes alapítványok, árvaházak, kórházak, szegényházak irányítását, kezelését végző városok, megyék, megyéspüspökök, magánadminisztrátorok kötelesek voltak időszakonként beküldeni az alapítványok számadásait, ill. aktív és passzív státusát („követelő és terhelő állapotát"). A kórházak pénztárait tartoztak időnként váratlanul felülvizsgálni a kórházakat fenntartó városok s a vizsgálatról azután jelentést küldeni a helytartótanácsnak. Be kellett küldeniük a betegeknek adott gyógyszerekről szóló számadásokat is. Mindezeket a helytartótanács számvevősége nézte át (a gyógyszerszámadásokat olykor a protomedicus) s referált róluk. A számvevőség esetleges észrevételeit, kifogásait a helytartótanács közölte a törvényhatóságokkal, s a válasz megérkezése után — vagy ha a számvevőség rendben levőnek találta a számadást, akkor azonnal — irattárba tette az ügyiratot. A kórházépületek javításának, bővítésének, új kórházak emelésének kérdését is a helytartótanács intézte, az ilyen irányú kérdéseket felterjesztése alapján engedélyezte az uralkodó. Építkezés esetén természetesen az építési igazgatóság is közreműködött az előkészítésben, a tervek, költségvetések elkészítésében, ill. felülvizsgálásában. Legtöbbet a pesti és budai kórházak foglalkoztatták a helytartótanácsot; a pesti kórház igazgatóságának havi jegyzőkönyveit is beküldte a város a helytartótanácshoz. A kórházat fenntartó budai és pozsonyi Erzsébet-apácák, valamint az Irgalmasok segélyezésének kérdésével, kórházépítésük, kórházi számadásaik ellenőrzésével is törődött a helytartótanács. Ezeken kívül az alapítványok tőkéinek kihelyezése, az adósság betábláztatása, a kamat, ill. tőke behajtása, az alapítványok jószágainak eladása és bérbeadása ügyében kötött szerződések jóváhagyása is a helytartótanács