Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

DEPARTAMENTUM FUNDATIONUM SAECULARIUM OECONOMICUM 1845-től: VILÁGI ALAPÍTVÁNYI GAZDÁLKODÁSI OSZTÁLY 1794—1848 138 csomó, 113 kötet Bizottsági jegyzőkönyvek; „Protocolla commissionis ecclesiasticae" 1794—1848 52 kötet Iratok : „Acta..." 1794—1848 136 csomó „Acclusa", az „Acta" mellékletei .... 1790—1821 1 csomó „Normalia. .." . 179^-1846 1 csomó Irattári segédkönyvek : „Regestrum et index ...", lajstrom és mutató . . . 1794—1848 55 kötet „Liber normalium resolutionum ...", mutató 1784—1844 1 kötet Irattári kezelőkönyvek: „Liber praenotationis ...", szerelőkönyv 1798—1848 4 kötet (1876) „Elenchus actorum anno 1848/49 ex departamento fundationali saeculari oeconomico ad rationem locumtenentiatus Croatici abhinc extradatorum", a Horvátországnakátadottiratokjegyzéke .... (1830—1848) 1 kötet E két állagban a helytartótanácsnak az ún. világi alapítványok felügyeletével kapcsolatban az ügyosztályi időszakban létrejött iratait találjuk. Világi alapítványnak neveztek minden olyan alapítványt, amelyet alapítója nem egyházi célra (pl. papnevelésre, misemondásra), hanem árvaház, szegényház, kórház, konviktus fenntartására, illetve szegényeknek vagy tanulóknak bizonyos összeggel való segélyezésére tett. Mind a világi, mind az egyházi célú alapítványok (egykorú közös nevükön: piae fundationes = kegyes alapí

fványok) ügyeire a 18. sz. első évtizedeitől kezdve terjesztette ki ellenőrzését az államhatalom. Az 1715:74., majd az 1723:70. tc.-ben jelentette ki a király, hogy magának tartja fenn az egyházi vagy világi ifjúság számára bárki részéről alapított papnevelőkre, konviktusokra és kollégiumokra való felügyelést és a számadások bekérése mellett annak megvizsgálását, hogy eleget tesznek-e az alapítvány céljainak. Az ellenőrzés a helytartótanács útján ment végbe; a helytartótanácsban az 1724-ben felállított kegyes alapítványi bizottság, majd 1769-től a vallási bizottság foglalkozott az alapítványi ügyekkel. (L. bővebben az „Acta fundationalia" ismertetését.) Az állami befolyás kettős irányú volt: egyrészt az alapítványok gazdasági ügyeit, a számadásokat, a tőkék kihelyezését stb. ellenőriztette az uralkodó, másrészt az alapít-