Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Ez az állag a helytartótanácsnak a tanulmányi alap (fundus studiorum) és egyetemi alap (fundus universitatis) ügyeinek irányításával megbízott ügyosztálya iratait tartalmazza. A tanulmányi alapot Mária Terézia 1780. március 25-i rendeletével alkotta, kimondván, hogy az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend összes magyarországi javait — azoknak kivételével, amelyeket az egyetemnek ad, vagy egyházi célokra fordított — a tanulmányi költségek fedezésére adományozza. Ugyanakkor a Nagyszombatból Budára áthelyezett egyetem kiváltságait is megerősítette és alapját kiegészítette egyes jezsuita birtokokkal. Már a tanulmányi és egyetemi alap ez ünnepélyes megalapítása előtt is a helytartótanács irányította az átvett jezsuita vagyontömeg kezelését — 1773-tól vegyes, helytartótanácsi-kamarai bizottság, 1775-től pedig az akkor átszervezett tanulmányi bizottság útján, s természetesen 1780. március 25. után is a helytartótanács, ill. a tanulmányi bizottság foglalkozott a két alap ügyeivel. (A kezeléssel kapcsolatos iratok a „Departamentum litterariopoliticum" I. részében, az 1773—1783 közötti iratokat tartalmazó részben találhatók.) Nemsokára azonban változás következett be: II. József 1781. november 23-i rendeletében kimondotta, hogy a tanügyi intézmények fenntartása az állam kötelessége lévén, külön fundusokra nincsen szükség, ezért a tanulmányi és egyetemi alap tőkéi a kincstárba kerülnek, birtokaikat a kamara veszi át s az fogja ezután a szükséges tanügyi költségeket fedezni. Ettől kezdve a kamara intézte a tanulmányi és egyetemi alap ügyeit 1785 szeptemberéig. Ekkor ugyanis a helytartótanács és kamara 1785. augusztus 11-én elrendelt egyesítése következtében az alapok kezelése a helytartótanács irányítása alá került s ott 1785. szeptember 7-től kezdve külön ügyosztály, a departamentum fundi studiorum foglalkozott velük. (Megjegyzem itt, hogy a „fundus studiorum" elnevezést tágabb értelemben is használták, nem csupán a tanulmányi alapot értették rajta, hanem az egyetemi alapot és a később keletkezett konviktusi alapot is beleszámították.) Az alapok birtokainak közvetlen gazdasági igazgatását ettől kezdve — ugyanúgy, mint a kamarai birtokokét és a vallásalap birtokaiét — a II. József által szervezett tíz kerület királyi biztosai mellett működő kamarai adminisztrátorok irányították a helytartótanács ellenőrzése alatt. 1787. január 2-án kiadott rendeletében II. József a kamarai adminisztrátorátusok irányítására külön bizottságot állított fel a helytartótanácsban: a „Domainen-Commission"-t (uradalmi bizottságot). A bizottság elnökévé a kincstartót nevezte ki, tagjainak kiválasztását pedig a helytartótanács elnökségére bízta. Elrendelte, hogy a bizottság az eléje tartozó ügyeket — a naponként elintézendő currens ügyek kivételével — hetenkénti ülésein tárgyalja meg; a bizottság jegyzőkönyveit azután a helytartótanács elnöksége nagyja jóvá. Az uradalmi bizottság 1787. március 2-án kezdte meg munkáját és 1790. április 29-ig működött. (Ebben az időszakban természetesen a bizottság jóváhagyott ülésjegyzőkönyveit találjuk a departamentum fundi studiorum tanácsülési jegyzőkönyveinek sorozatában.) Megszüntetését II. Lipót rendelte el 1790. április 2-án kiadott mandátumában, amelyben megkezdte II. József újításainak felszámolását. A helytartótanács és a kamara egyesítését ekkor még nem szüntette meg, a kamarai adminisztrátorátusokat is meghagyta. Az uradalmi bizottság helyett azonban külön kamarai ülést vezetett be, s elrendelte, hogy