Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

és befizetésről a törvényhatóságok jelentésekben számoltak be a helytartótanácsnak; az pedig elküldte a szükséges értesítéseket a kamarának, közvetítette a nyugtákat a kamara és a törvényhatóságok között. Ezek mellett az állandó jellegű feladatok mellett természetesen a napról napra félmerülő, egyedi ügyekkel való foglalkozás is a helytartótanácsra hárult. Török betörés következtében károsodást szenvedett pópa segélykérése, egy helység szerb és román görög keleti lakosai közti viszály, híveknek a pap elleni panasza, iskolamester kérése stb. mind-mind a helytartótanácshoz érkezett be s annak munkájával intéződött el. A személyi és anyagi kérdéseken kívül szorosabb értelemben vett egyházi természetű kérdésekre is kiterjesztette befolyását a kormányzat. így pl. csökkentette az ünnepek számát, egészségügyi szempontokra való tekintettel szabályozta a temetési szokásokat, megszabta az egyházi funkciókért járó díjak nagyságát stb. Ezeket a rendelkezéseket a helytartótanács közvetítette a törvényhatóságokhoz. A görög keleti szentszékek működésének ellenőrzése — amely az egész korszakon át folyt — szintén munkát adott az ügyosztálynak. A püspökök ugyanis tartoztak beküldeni a helytartótanácshoz a szentszéki jegyzőkönyveket s ezeket a helytartótanács felterjesztette az uralkodónak. Az általános ellenőrzés mellett — rendszerint a perbefogott papok kérelmére — egyes perek is a király elé kerültek s az ítélet — pl. elmozdítás — csak a király jóváhagyásával vált érvényessé. A házastársuktól megszökött személyek köröztetését a királyi rendeletnek megfelelően a püspökök a helytartótanácstól kérték; az rendelte el a törvényhatóságokban a körözést, nézte át a tőlük beérkező jelentéseket. (Szökött házasfelek körözésére vonatkozó iratok a „Dep. publico politicum", a „Dep. religionare Augustanae et Helveticae confessionis" és a „Dep. religionarioecclesiasticum" ügyosztályok anyagában is vannak.) Házassági ügyek egyébként nem foglalkoztatták gyakran az ügyosztályt, csak az előforduló szabályszerűtlen (szülői engedély nélkül titokban történt) házasságkötési esetek kerültek eléje, amelyek miatt az esketést végző papot megintették. Az áttérések ügyében az eljárás ugyanolyan volt, mint a protestáns hitre térők esetében, vagyis 6 heti vallásoktatásnak kellett megelőznie. I. Ferenc 1792. évi rendelete után pedig a helytartótanács az előzetes megyei vizsgálat után minden egyes áttérési ügyet véleményével fölterjesztett döntésre az uralkodóhoz. (L. a „Departamentum religionare Augustanae et Helveticae confessionis" ismertetését.) Áttérés görög keleti vallásra meglehetősen ritkán fordult elő (igaz, hogy olykor egész községek akartak visszatérni a görög katolikus vallásról a görög keletire), úgyhogy ez egészen kevés munkát adott az ügyosztálynak. Hasonlóképpen ritkán akadt tennivalója az ügyosztálynak a katolikus—görög keleti vegyes házasságból származó gyemekek katolikus nevelésének ügyében. Foglalkozott az ügyosztály kezdettől fogva a görög nem egyesültek vallási könyveivel, kalendáriumaival is. Erre a kérdésre nemcsak a papság műveltségi színvonalának emelése miatt, hanem főként politikai szempontokból terelődött a kormányzat figyelme. Ilyen könyveket ugyanis nagy számban hoztak be Oroszországból és Törökországból. Ezt a behozatalt meg akarták szüntetni, ill. bizonyos meghatározott könyvekre kívánták szorítani. Ellen21 A helytartótanácsi levéltár 321