Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

és. hitelesített ülésjegyzőkönyvek alapján készültek a fogalmazatok. Ezeket az előadó és az első. tanácsos írta alá, s az elnök adta meg aláírásával az engedélyt letisztázásukra. (Az első tanácsosi állást II. József 1783-ban az elnök helyettesítésére létesítette.) A letisztázott kiadványokat csak az elnök és az előadó írta alá. Az új eljárás következtében természetesen megszűnt a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetésének korábbi módja. Most már nem egységes, a tanácsülésen megtárgyalt összes ügyeket magában foglaló jegyzőkönyv készült, hanem a currens és a sessionalis ügyek elintézésére készített előadói íveket (az eredeti currens protocollumokat és a letisztázott sessionale protocollumokat) évente összegyűjtötték és ügyosztályonként külön kötetbe kötötték. A jegyzőkönyveket a helytartótanács köteles volt felterjeszteni az uralkodóhoz, mert ezek alapján ellenőrizte a király — természetesen a kancellária útján — a helytartótanács munkáját. II. József fenntartotta magának azt a jogot, hogy megváltoztassa a tanács határozatait, ha a jegyzőkönyv átvizsgálása alapján ezt jónak látja. Az ügyintézés gyorsítását, könnyítését II. József még néhány kisebb, formai kérdésekre vonatkozó intézkedéssel is előmozdította. Az elnököt mentesítette a gépies, nem érdembeni munka alól azzal a rendelkezésével, hogy az elnöknek ezután csupán a helytartótanácshoz érkező királyi leiratokat kell felbontania, a többi beadványt az iktatóhivatal bontja fel. A helytartótanácshoz a kevésbé fontos ügyekben nem királyi leiratot (rescriptumot) küldött, hanem kancelláriai decretumot, ami az uralkodó nevében, de aláírása nélkül kelt. Megengedte, hogy a helytartótanács az alsófokú hatóságokhoz helytartótanácsi decretumokat intézzen, amelyeket a helytartótanácsi elnök nem ír alá. A bizottságok feloszlatása Az ügyosztályi rendszer bevezetésével kapcsolatban II. József a helytartótanácsi állandó bizottságokat, amelyeknek száma az 1769. évi reform óta ismét megnövekedett, feloszlatta s csupán az 1782-ben szervezett egyházi bizottságot és az 1765-ben felállított úrbéri bizottságot hagyta meg. Ezek munkája is alkalmazkodott az ügyosztályi rendszerhez. Azok az előadók, akik a bizottság tagjai voltak, bár az ügyeket megtárgyalták a bizottságban, ugyanúgy intézték el, mint a többi ügyosztály tanácsosai az eléjük tartozó ügyeket. Az egyházi bizottság és az úrbéri bizottság egészen 1848-ig fennállott. (E bizottságokkal majd a megfelelő ügyosztályok iratainak ismertetésében foglalkozunk bővebben.) E két bizottságon kívül csupán még egy hosszú életű bizottsága volt a helytartótanácsnak az ügyosztályi korszakban: az 1784-ben újjászervezett tanulmányi bizottság. Ez is egészen 1848-ig fennállott. (A rá vonatkozó tudnivalókat a közoktatási ügyosztály leltárában fogjuk ismertetni.) E három bizottság mellett az 1783 utáni időszakban volt még néhány, rövid ideig fennálló bizottság is, ezekre szintén a megfelelő ügyosztályok ismertetésekor fogunk kitérni. Hasonlóképpen az egyes ügyosztályok iratanyagának ismertetésekor térünk majd ki II. Józsefnek a helytartótanács hatáskörét érintő intézkedéseire.