Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

niák, ¡11. a vallási és tanulmányi alap birtokain, meg a kamarai birtokon levő plébániák, valamint egyéb szegény plébániák számára szükséges tárgyakat. A kiválasztott tárgyakat azután ingyen, ill. a becsérték fejében engedték át a plébániák számára. A helytartótanács engedélyezte, hogy püspökök, magánszemélyek ezenfelül vásárolhassanak a letéti hivatalban őrzött felszerelésből. Az új plébániák számára új felszerelést is vásároltatott, ill. készíttetett a letéti hivatal közreműködésével. A letéti hivatal személyi ügyei, szervezeti kérdései szintén az ügyosztály elé tartoztak. (Magának a letéti hivatalnak az iratai is megvannak a helytartótanács levéltárában. L. Sacrae supellectilis depositorii officium.) Ugyancsak az ügyosztály intézkedett az eltörölt kolostorokat terhelő alapítványi misék ügyében. Ezeknek a miséknek az elmondását plébánosokra bízták; a püspökök azután rendszeresen jegyzékeket küldtek be a plébánosok által elmondott alapítványi misékről, beküldték a plébánosok nyugtáit is a misékért a vallásalapból járó stipendium (misepénz) felvételéről. A jegyzékeket és a nyugtákat az ügyosztály a számvevőséggel ellenőriztette. Ezeknek az eltörölt rendekkel kapcsolatos tennivalóknak egy része bizonyos idő múlva megszűnt, ill. kevesebb munkát adott, mint korábban. Maguk a rendházfeloszlatások néhány év alatt befejeződtek, ill. 1790-ben abbamaradtak; a letéti hivatalban őrzött tárgyak lassanként elfogytak s 1802ben a hivatalt fel is oszlatták; a volt szerzetesek, apácák halála következtében csökkent a nyugdíjügyek száma. Mégis, ezek az eltörölt rendekkel kapcsolatos ügyek voltak azok, amelyek mindvégig megmaradtak az ügyosztály hatáskörében. Kivétel csupán a vallásalapi tőkék ügye, amellyel kezdettől fogva nemcsak ez az ügyosztály, hanem az egyházi alapítványi ügyosztály is foglalkozott, s amely az 1790-es években teljesen ez utóbbi ügyosztály ügykörébe került. A szerzetesrendek feloszlatásából adódó ügyeken kívül az egyházi gazdasági ügyosztály az 1790-es évekig még a lelkészpénztár ügyeivel, a várerősítési segély (subsidium fortificatorium) ügyével, a vallásalap költségvetésével, bevételeivel és kiadásaival, az intercalaris jövedelmek ügyével, a templomok számadásaival, a helytartótanácsi számvevőség alapítványi osztályának személyi és fizetési ügyeivel, a királyi jogügyigazgatónak a vallásalapból járó fizetéssel is foglalkozott. Az 1790-es évektől kezdve ezeket az ügyeket rendszeresen az egyházi alapítványi ügyosztály intézte, egy részük azonban már korábban is előfordult az egyházi alapítványi osztály anyagában. (Kivétel csupán a lelkészpénztár és az intercalaris jövedelmek, amelyek ügyeivel később — sőt kezdettől fogva is nagyrészt —-a dep. ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris foglalkozott.) Elvétve olyan ügyek is kerültek az egyházi gazdasági osztály elé — főként az 1790-es évekig —, amelyek a dep. ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris ügykörébe tartoztak, mint pl. világi papok nyugdíj- és hagyatéki ügyei. Az ügyosztály anyagában levő ülésjegyzőkönyvek 1783. december 1-től 1787 végéig, 1788-ban hiányokkal és 1790. május 25-től 1794. március 11-ig tanácsülési, 1786. június 3-tól december 23-ig, 1789-ben, 1790. január 2-től május 11-ig és 1794. március 15-től 1848. július 20-ig egyházi bizottsági jegyzőkönyvek. Az 1786—1790. években megvannak az előadói véleményívek (szintén kötetekbe kötve) s ezek pótolják az 1788. és 1789. évi hiányzó jegyzőkönyveket.