Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

kiadott rendeleteit, amelyek közül egyeseket csupán tudomásul kellett venniük, ill. végre kellett hajtaniuk, másokat pedig ki kellett hirdetniük egyházmegyéjükben. Ugyancsak a helytartótanács terjesztette fel az uralkodóhoz a püspökök által a placetum regium elnyerése végett beküldött pápai breve-ket. Az ügyosztály munkájának másik ága a szerzetesrendek ügyeinek intézése volt. II. József idején először is a rendek, ill. rendházak feloszlatásával kapcsolatban voltak feladatai. 1782-ben a kamalduliak és klarisszák, meg a remeték és harmadrendek feloszlatását, 1786-ban a pálos rendházak feloszlatását rendelte el II. József. 1786-tól kezdve pedig a lelkészségrendezéssel kapcsolatos kolostorszabályozás (Klöster-Regulierung) során oszlatott fel számos ferences, kapucinus, karmelita, minorita, domonkos, szervita, agostónos, paulánus, trinitárius, bencés, premontrei, cisztercita, hieronimita és kamillánus kolostort. A rendek teljes feloszlatását, majd a kolostorszabályozás során az egyes rendházak feloszlatását kimondó királyi rendeleteket a helytartótanács hozta az érdekelt egyházi és világi hatóságok tudomására s intézkedett egyes volt szerzetesek lelkipásztorként való alkalmazása, a rendek templomainak plébániatemplommá alakítása, a kolostorépületek világi célra történő felhasználása ügyében. A feloszlatott rendek tagjai nyilatkozatot küldtek be hozzá arról, hogy mely egyházi intézményben szeretnének elhelyezkedni, illetve, hogy nyugdíjat kérnek; sokan a rendházba befizetett pénzük visszaadását kérték. Mindezeket a kéréseket a helytartótanácsban a dep. ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris intézte; a volt szerzetesek nyugdíjügyeivel és egyéb anyagi kérdéseivel azonban foglalkozott a dep. ecclesiasticum oeconomicum is, amely a rendházfeloszlatások gyakorlati végrehajtását irányította. (A szerzetesrendek és rendházak feloszlatására 1. még a számvevőség ,,Acta abolitionalia", ,,Informationes exactoratus super obiectis claustrorum" és ,,

Inventaríen der in Hungarn aufgelassenen Klöster" c. állagát.) Természetesen a megmaradt rendek ügyeivel is foglalkozott az ügyosztály. Átnézte az 1783-ban az uralkodó rendeletéből a kolostorok börtöneinek megvizsgálására kiküldött megyei biztosok jelentéseit; gondoskodott róla, hogy a kolduló rendek megkapják a gyűjtés megtiltása következtében elmaradt bevételért nekik járó kárpótlást, majd később, amikor II. Lipót ismét megengedte a gyűjtést, átvizsgáltatta a számvevőséggel a kolduló rendek főnökeinek az összekoldult élelmiszerekről beküldött táblázatos jelentéseit. A rendházak évi számadásait szintén megvizsgáltatta a számvevőséggel. Az egyes kolostorok és zárdák segélykéréseinek elintézése, valamint a kolostorépületek restaurálására, átalakítására pénz kiutalása és az építési számadások ellenőrzése is az ügyosztály közreműködésével történt meg. A rendfőnököknek a helytartótanácstól kellett engedélyt kérniük arra, hogy káptalant tarthassanak s a káptalan jegyzőkönyvét is tartoztak beküldeni. A helytartótanács adott engedélyt a rendfőnököknek az egyházi naptár (directorium, KirchenKalender) kinyomatására, a cenzúrára küldött példányok megvizsgálása után. Az új rendfőnökök bejelentették neki megválasztásukat. 1785-től kezdve a rendfőnökök kötelesek voltak negyedévenként jelentést tenni a szerzetben bekövetkezett személyi változásokról. A püspököknek pedig időnként jegyzéket kellett beküldeniük az egyházmegyéjükben levő szerzetesekről; ebből a számvevőség összesítést készített s azt a helytartótanács felterjesztette az uralkodóhoz. Amennyiben egy-egy szerzetesnek személyi természetű kérése,