Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
unióknak, gimnáziumoknak, konviktusoknak és a tanintézeti templomoknak a kiadásairól készített számadásokkal, valamint a kerületi főigazgatók és a gimnáziumi igazgatók irodaköltségeiről és postakocsi-költségeiről vezetett számadásokkal. A számadásokat az ügyosztály átvizsgáltatta a helytartótanácsi számvevőséggel s részben maga a helytartótanács intézkedett velük kapcsolatban, (pl. utasította az alapítványi fizetőhivatalt a postaköltségek kifizetésére), részben felterjesztette az uralkodóhoz. A kerületi főigazgatók tartoztak beküldeni a helytartótanácshoz az akadémiák és gimnáziumok ingóságainak (ezek közt a könyvtáraknak) jegyzékét is. A beküldött leltárakat az ügyosztály a számvevőséggel vizsgáltatta át. Egy 1797-i rendelet értelmében a számvevőség minden ősszel köteles volt elkészíteni a tanulmányi és egyetemi alap terhére történő kifizetések előirányzatát; ezt a helytartótanács azután felküldte Bécsbe s ott az udvari számvevőség felülvizsgálta. A II. József által feloszlatott Mária-kongregációk felszámolása, ingóságaik elárverezése is az ügyosztály közreműködésével történt. Intézte az ügyosztály a II. Józsefnek a konviktusok megszüntetését kimondó rendelete (1784) végrehajtásával kapcsolatos teendőket is, irányította az ingóságok eladását, az épületeknek és a konviktusok birtokainak bérbeadását, Hí. eladását, a kölcsönadott tőkék behajtását. (A konviktusok feloszlatásával 1786-ig a dep. fundationum saecularium is foglalkozott.) A tanintézetek épületeinek, templomainak javítása is sokat foglalkoztatta az ügyosztályt. Az épületek javítására előzetes tervet és költségvetést kellett készíteni, ezt a helytartótanács az építési igazgatóság és a számvevőség véleménye alapján hagyta jóvá, vagy változtatta meg. Nagyobb költséggel járó javításokra a helytartótanács felterjesztése alapján az uralkodó engedélyezett meghatározott összeget a tanulmányi alapból. Az építkezéshez szükséges összegek kifizetését a helytartótanács rendelte el a közalapítványi fizetőhivatalnál. Az építkezések számadásait, a munkát elvégző iparosok számláit a kerületi főigazgatók küldték be s a helytartótanács átvizsgáltatta a számvevőséggel, majd megadta a felmentvényt, vagy az uralkodó elé terjesztette az ügyet. A törvényhatóságoknak és püspököknek az új tanügyi alapítványokról beszámoló jelentéseiből a számvevőséggel kimutatást készíttetett s ezt felküldte a királyhoz. A szegény diákok segélyezésére tett alapítványok számadásait is beküldték a főigazgatók a helytartótanácshoz s ezek is az ügyosztályhoz kerültek. Az ügyosztály foglalkozott a feloszlatott jezsuita rend és egyéb rendek tagjainak nyugdíj, Hl, nyugdíj emelése iránt benyújtott kéréseivel. A kéréseket javaslatával együtt — amely sokszor a megyék, püspökök ajánlásai, vagy a számvevőség véleménye alapján készült — döntésre az uralkodó elé terjesztette. A döntés megérkezése után megtette a szükséges intézkedéseket a nyugdíj kifizetésére. A püspököknek és az alapítványi birtokok prefektusainak a nyugdíjas szerzetesek haláláról beküldött értesítései kézhezvétele után azonnal rendelkezett a nyugdíj fizetésének megszüntetéséről. A nyugdíjas szerzetesek hagyatéki ügyeivel is törődött az ügyosztály. A nyugdíjas szerzetesek végrendeletét a püspökök kötelesek voltak beküldeni; a helytartótanács megvizsgáltatta a királyi jogügyigazgatósággal, illetve a közalapítványi jogügyigazgatósággal érvényességüket, s azután visszaküldte a püspöknek végre-