Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

kerületre (postae prefectoratus officii districtus) osztották, melyek székhelyei Budán, Pozsonyban, Kassán, Temesváron, Zimonyban, Kőszegen, Varasdon és Eszéken működtek. A postaigazgatóságot a kerület székhelyén levő főpostahivatal főnöke (postae praefectus, Oberpostverwalter) vezette. A postafőnökök mellett a számvevőségi ügyek intézésére egy-egy ellenőr, továbbá postatisztek és járulnokok működtek. 1819-ben a kőszegi és zimonyi praefecturákat feloszlatták, s így ettől kezdve csak hat postaigazgatóság működött az országban. A központi hatóságoktól érkező rendelkezéseket a kerületi postaigazgatóság továbbította a postahivataloknak és postaállomásoknak. Mindezek után megállapítható, hogy a helytartótanácsnak a magyar postaügyek irányításában betöltött szerepe csak igen kis területre korlátozódott és az összes fontosabb kérdésekről Bécsben döntöttek. Ezt az állapotot akarták a magyar rendek megváltoztatni II. József halála után az 1790-es országgyűlésen. II. Lipót ekkor a magyar rendek fellépésére törvényben biztosította „hogy a Magyarország s kapcsolt részei határain belül létező postákat a magyar helytartótanács igazgatása alól, jövedelmeiket pedig a magyar kamarától elvonatni sohasem engedi meg". A gyakorlatban azonban azt bizonyítja, hogy e törvény meghozatala a magyar postaigazgatásban semmiféle változást nem hozott. 1813-ban Paar Károly herceg lemondott a központi postaügyek vezetésében meglevő jogköréről, amely az 1722-ben III. Károly és a Paar-család közt történt megállapodás értelmében a Paar-család kezében volt. Az osztrák postaigazgatás ez alkalommal átengedte a magyar kormányszerveknek a postatisztviselők kinevezését. Lényegesebb hatáskör-bővülést azonban ez sem jelentett, mert a helytartótanács csak javaslatokat tett a postai állások betöltésére, a kancellárián keresztül az udvar elé és a döntést itt hozták meg. Hogy a helytartótanácsnak, illetve a postaügyi osztálynak az önálló intézkedési hatásköre milyen kis területre korlátozódott, az az alábbiak során, az osztály feladatkörének leírásából látható. Az új postaállomások felállítására, vagy a régiek megszüntetésére rendszerint a postaigazgatóságok tettek javaslatot a gyakorlati követelmények figyelembevételével. De a megyék is gyakran intéztek hasonló kérelmeket a helytartótanácshoz. Ezeket a kéréseket az ügyosztály a tanács határozatával — melyet rendszerint a postaigazgatóságok véleménye alapján hoztak — felterjesztette az udvarhoz döntés végett. Az uralkodói döntés megérkezése után az ügyosztály megtette a szükséges intézkedést. Az új postaállomás, vagy levélgyűjtőhely felállítása esetén a postaigazgatóság által a postamesterekkel vagy levélgyűjtőkkel kötött szerződést az ügyosztály felterjesztette az uralkodó elé jóváhagyás végett. Üj postaállomásoknak mind az országban, mind az örökös tartományokban történő felállításáról vagy megszüntetéséről az ügyosztály értesítette a kerületi postaigazgatóságokat. Erre a tájékoztatásra a zavartalan és minél gyorsabb postai összeköttetés megteremtése céljából volt szükség. Az örökös tartományokban történt új állomás szervezésekről rendszerint a kancellária útján értesült a helytartótanács és ugyanezen a hivatali úton adott tájékoztatást a magyarországi új postaállomások felállításáról. Igen gyakran fordultak a postahivatalok panaszokkal a helytartótanácshoz, hogy a megyék nem gondoskodnak az utak és hidak karbantartásáról.