Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

a kamarai levéltárban van elhelyezve, mint 1785—1790. évi ,,Serici cultura" című állag. Ezeket az iratokat 1793-ban adta át a helytartótanács a kamarának, mert ennek, mint előiratokra, szüksége volt rájuk. (Az ügyosztály lajstrom- és mutatókönyveiben nincs feltüntetve, hogy mely iratokat adtak át a kamarának. Az átadáskor készült jegyzék a kamarai levéltárban van, ez szolgál segédeszközül az átadott iratokhoz.) A helytartótanács és a kamara egyesítésének megszüntetése után természetesen csökkent az ügyosztálynak a selyemmel kapcsolatos ügyiratforgalma. Újabb csökkenést okozott a helytartótanács számára 1801-ben kiadott utasítás, amely — megállapítva, hogy az éghajlat különbözősége miatt a selyemtenyésztést az országban nem mindenütt lehet a kívánt sikerrel végezni —

;

, meghagyta a helytartótanácsnak, írja össze azokat a megyéket, ahol kedvezők a feltételek az eperfaültetésre és selyemtenyésztésre, csak ezekben törekedjék előmozdítására s csupán ezektől kérjen évi jelentéseket a selyemtenyésztés előrehaladásáról. Hasonló szerepe volt a közgazdasági osztálynak az állattenyésztés emelése terén. A lótenyésztésről, a juhtenyésztésről és a szarvasmarhatenyésztésről (s ezzel kapcsolatban egyúttal a lóheretermelésről) is évi jelentéseket küldtek be a helytartótanácsnak a törvényhatóságok; ezeket átnézte. Nyilvántartotta a törvényhatóságok tenyészállatszükségletét, gondoskodott ennek kielégítéséről az 1795-ben létesített mezőhegyesi ménesből, ill. a Mária Terézia korában létesített s később több helyre széttelepített merinó-juhászatból; elintézte azoknak a magánszemélyeknek a kéréseit, akik tenyészállatokat kértek; értesítette a törvényhatóságokat pl. arról, hogy nemes fajtájú, külföldről hozott lovak kerülnek árverésre; a jobb állattartást ismertető könyveket terjesztett. Közreműködésével folytak a dohány-, a kender- és lentermesztés fejlesztésére, a festőanyagot szolgáltató növények meghonosítására, ill. felkutatására és nemesítésére, a gyapottermesztés bevezetésére irányuló kísérletek; ez küldte szét a törvényhatóságoknak a külföldről hozatott magvakat, a termesztés módszeréről szóló könyveket; intézte pl. a török dohánytermelők betelepítésének ügyét, a felfedezett festőnövényeket véleményezésre megküldte a pesti egyetemnek stb. Foglalkozott az osztály a fásítás és erdővédelem ügyével is. 1801-ig átnézte a törvényhatóságoknak a fűzfa és más gyorsan növő fák ültetéséről beküldött időszaki jelentéseit. 1801-ben, az akkor a helytartótanács számára kiadott utasítás értelmében a jelentések beküldése megszűnt, de a közgazdasági osztály adott esetekben továbbra is szorgalmazta a fásítást. Ügyelt az erdővédelmi rendelkezések megtartására; a nagy fafogyasztással járó hamuzsírégetésre az engedélyt véleménye alapján adták meg. Az erdők kímélése érdekében a szén használatát, valamint gazdaságosabb tüzelést biztosító kemencék bevezetését propagálta. (Erdővédelemre, hamuzsírégetésre vonatkozó iratok a „Dep. in-et excorporationale"-ban is vannak.) Mindezek mellett a mezőgazdaság egyéb ágainak — pl. méhészet, bortermelés — előmozdítására is tett intézkedéseket, de kevesebb rendszerességgel. Foglalkozott mindazokkal a tervekkel, javaslatokkal, újításokkal, amelyeket az eddigiekben említett tárgyakkal kapcsolatban benyújtottak. Bizonyos mértékben a bányák ügyei is a közgazdasági ügyosztályra voltak bízva. II. József idejében a törvényhatóságoknak bányákról, bánya-