Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Mint az ügyosztály neve is mutatja, feladata a biztossági ügyek intézése, vagyis az újoncozásnak, a hadsereg ellátásának, elszállásolásának biztosítása volt. Az állandó hadseregnek újoncokkal való kiegészítése általában toborzás (hadfogadás, Werbung) útján, önkéntesekből történt; emellett a király kívánságára a rendek az országgyűlésen bizonyos számú újoncot szoktak megajánlani. A megajánlott újoncokat hosszú ideig erőszakos összefogdosással állították ki, majd az 1840. évi országgyűlésen hozott törvény értelmében sorshúzás útján szedték össze. A hadsereg ellátása, elszállásolása még az ügyosztály megalakulásakor is lényegében az I. Lipót korában kialakult rendszer szerint történt; vagyis a megyéknek, városoknak a területükön állomásozó, illetve az átvonuló katonaság számára élelmet, takarmányt, szállást, előfogatokat kellett adniuk. Ezeket a természetbeni szolgáltatásokat a katonai szabályzatokban, a ,,Regulamentum"-okban megszabott árak szerint beszámították a hadiadóba (contributioba) s csak a fennmaradó összegeket kellett pénzben kifizetniük a törvényhatóságoknak. A természetbeni szolgáltatások beszámítását, a katonaság és a polgári lakosság közti súrlódások, viták kiegyenlítését a helytartótanács keretében működő, 1723-ban felállított országos biztosság (commissariatus provinciális) tisztviselői: a kerületi biztosok intézték el a katonai hatóságokkal és a törvényhatóságokkal; az ellenőrzést a helytartótanács gyakorolta és a fontosabb ügyekben levelezett a törvényhatóságokkal és a magyarországi főhadparancsnoksággal. (Az országos biztosságra és működésére lásd a ,,Relationes commissariatus provinciális directoris et vicedirectoris" ismertetését.) A helytartótanácsnak a biztossági ügyek intézésére vonatkozó iratai túlnyomó része az 1783 előtti korszakban az „Acta militaria", „Acta quanti contributionalis", „Acta naturalium administrationis" és „Acta miscellanea" című tárgyi állagokban, valamint az „Insinuata armorum praefecturae", a „Relationes commissariatus provinciális directoris et vicedirectoris", „Acta varia commissariatus provinciális", „Extractus et informationes commissariaticae" című alaki állagokban, meg Balassa (1783), Csáky György (1780-83), Csáky Imre (1780-83), Csáky János (1780-82) és Skerlecz Ferenc előadónál van elhelyezve. A hadseregnek — főként a lovasságnak — jelentős része II. József alatt is Magyarországon volt elhelyezve. (14 lovas ezredet és 56 gyalogos századot tartott el ebben az időben az ország.) Ez különösen az ország északi és nyugati részeiben, ahol nem volt nagy terménybőség, súlyos megterhelést jelentett, mert a regulamentumban megszabott árak többnyire jóval alacsonyabbak voltak a piaci áraknál. Az elszállásolás tekintetében nagy könnyebséget jelentett az, hogy II. József az üressé vált kolostorokat és egyéb alapítványi épületeket a katonaság rendelkezésére bocsátotta. A közigazgatás átszervezése (1785) után II. József a hadsereg ellátásának rendszerét is megváltoztatta. 1786-ban elrendelte, hogy a csapatokat Magyarországon is úgy tartsák el, mint az örökös tartományokban, azaz a kincstár költségén. Az ország által eddig viselt katonatartási terhek (lakás, tűzifa, világítás, istálló, szalma a katonák, illetve lovaik számára; tűzifa, ágynemű és konyhaeszközök a katonai kórházak részére; a katonai raktárak fenntartásának és szellőztetésének költsége; az élelem és takarmány elszállítása a raktárakba; az átvonuló katonaságnak járó kenyér, zab, széna, melyet a hatóság rendesen sokkal drágábban vett, mint ahogyan a katonaság fizette; a katonaság szállítása a tá-