Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

programjait. Jegyzeteket készít azokról a könyvekről, amelyeket Magyarországon engedélyeztek, illetve eltiltottak s ezeket megküldi a cenzoroknak és revizoroknak; a tiltott könyvek jegyzékét negyedévenként megküldi a helytartótanácsnak, az uralkodóhoz való felterjesztés végett. Jegyzéket készít az országban levő valamennyi cenzorról és revizorról, nyomdáról, könyvkereskedőről, kölcsönkönyvtárosról, antikváriusról, kép-, zenemű- és térképkereskedőről, s ebbe azután bevezeti a változásokat és jelenti a helytartótanácsnak. Jegyzéket készít az országban megjelenő minden újságról, röplapról és időszaki iratról, a szerzők programjának és a kiadásra engedélyt adó helytartótanácsi rendeletnek feltüntetésével, s ebbe mindig belevezeti az új engedélyeket. Az elveket, amelyek szerint a cenzoroknak a kéziratokat, könyveket, újságokat stb. el kell bírálniuk, a korábbi utasításokhoz hasonlóan szabta meg ez az új instrukció. Mégis a nagyobb önállósághoz jutott magyar cenzúra kevésbé volt szigorú, mint a korábbi. Báró Mednyánszky Alajosnak, az új rendszer egyik legfőbb alkotójának, a könybíráló szék első elnökének elképzelései szerint működött, ő pedig a cenzúrában nem a rendőruralom eszközét látta, hanem nemzetnevelő szerepet szánt neki: a nemzeti műveltség emelését és az irodalmi élet tisztaságának megőrzését. A központi könyvbíráló főhivatal felállítása a helytartótanács könyvvizsgálati osztályának munkájában lényeges változást nem idézett elő, annyit jelentett csupán, hogy a kebelbéli revizori hivatal helyett ezután a könyvbíráló főhivatal adott véleményeket, tett jelentéseket az ügyosztálynak. Az ügyosztály munkája az 1790-től 1848-ig terjedő időszak alatt a következőkből állott: A bécsi cenzúra által eltiltott, illetve engedélyezett könyvek, valamint újságok és időszaki iratok jegyzékeit, amelyeket a magyar kancellária elküldött a helytartótanácsnak, másolatban szétküldte a megfelelő helyekre: a kebelbéli revizori hivatalnak, illetve 1840 után a könyvbíráló főhivatalnak; a kerületi főigazgatóknak stb. A kerületi főigazgatók által jegyzék kíséretében beküldött kötelespéldányokat áttette véleményezés végett a revizori hivatalhoz, illetve a könybíráló székhez, s a vélemény megérkezése után a jegyzékeket, a véleményt és a könyvekből két-két példányt fölterjesztett az uralkodóhoz, egy-egy példányt pedig a kiadóhivatal útján az egyetemi könyvtárhoz, ill. a Széchényi Könyvtárhoz juttatott el. (A jegyzékeket és a véleményt Bécsből azután a tudomásulvételt közlő irattal visszaküldték, úgyhogy ezek itt vannak az ügyosztály iratai közt.) 1837-től kezdve az újságokból és folyóiratokból is kellett kötelespéldányokat küldeniük a nyomdáknak a helytartótanácshoz; ezeket az ügyosztály egyszerűen felküldte Bécsbe. 1842től kezdve a Magyarországon eltiltott kéziratok jegyzékét, amelyet a könyvbíráló szék készített el és küldött meg az ügyosztálynak, felterjesztette az uralkodóhoz. (Ezek a jegyzékek nem kerültek vissza" hozzá, tehát nincsenek meg az ügyosztály anyagában.) A könyvárusi forgalomba került, tilos, vagy utólag eltiltott könyveket a revizorok, illetve a könyvbíráló szék útján elkoboztatta. Az elkobzott könyveket azután a helytartótanács titkos levéltárában helyezték el. A revizorok, illetve a könybíráló szék véleménye alapján elintézte a könyvkereskedőknek