Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

sült és a zsidó könyvek cenzorai és mellettük Budán és Pesten még 3 cenzori és 2 revizori állást szerveznek, egyenként 800, illetve 600 forint évi fizetéssel. Mind az ülnöki, mind az újonnan szervezett 3 cenzori és 2 revizori állásra pályázatot hirdetnek a tanulmányi főigazgatók útján s a beérkezett és a helytartótanács véleményével ellátott folyamodványok alapján nevezi ki az uralkodó a személyeket. A szervezés munkája meglehetősen lassan haladt előre, úgyhogy a „centrale censorum collegium" (egykorú magyar nevén: központi könyvbíráló szék, vagy központi könyvbíráló főhivatal) csak 1840. július 24-én kezdte meg működését, az uralkodó által az átszervezés alkalmából kiadott és az egész magyarországi cenzúra és könyvrevízió ügyét szabályozó utasítás alapján. Ez az utasítás a magyar szervezet számára — főként a kéziratok cenzúrázása tekintetében — nagyobb hatáskört, több önállóságot biztosít a korábbinál. A szervezet hierarchikus tagolódása a következő: legfelül áll a helytartótanács, azután a helytartótanácsnak alárendelt központi könyvbíráló szék, majd az ennek közvetlenül alárendelt pesti és budai cenzorok és revizorok meg a vidéki cenzorok, valamint a kerületi főigazgatók, akiknek közvetítésével gyakorol ellenőrzést a központi könyvbíráló szék a vidéki revizorok felett. Az akadémiai városokban működő cenzorok és revizorok az ún. rendes (ordinarius, peculiaris) cenzorok és revizorok; a kisebb városokban gimnáziumi igazgatók végzik a cenzori és revizori teendőket, de kisebb jogkörrel. Üjítás az, hogy pontosan elválasztják egymástól a cenzori és a revizori teendőket és külön-külön személyekre bízzák őket, csupán a kisebb helyeken engedik meg, hogy a két funkciót egy személy lássa el. A cenzorok egyedül a kinyomatni kívánt kéziratok előzetes cenzúrázásával foglalkoznak. A vidéki rendes cenzorok nem cenzúrázhatnak minden kéziratot; a tankönyveket, politikai műveket (vagyis a magyar közjogot, statisztikát, diplomáciát, a fennálló intézményeket tárgyaló műveket), közvagy magánjogban, közintézményekben változást javasló műveket s végül a hadsereg számát, szervezetét tárgyaló műveket be kell küldeniük a központi könyvbíráló széknek. Az ilyen könyveket a központi könyvbíráló szék cenzúrázza, kivéve a tankönyveket, amelyeket véleménynyilvánítás nélkül egyszerűen felterjeszt a helytartótanácshoz s az szakbírálat végett átteszi az egyetemhez. A gimnáziumi cenzoroknak még kisebb a hatáskörük; csupán apróbb, jelentéktelen kéziratokat cenzúrázhatnak, a jelentősebbeket a legközelebbi rendes cenzorhoz kell küldeniük. Egyik cenzor sem cenzúrázhatja a saját kéziratait, hanem a központi könyvbíráló széknek vagy egy másik cenzornak kell benyújtania. Ha a cenzor nem tudja eldönteni, hogy valamely kéziratot engedélyezzen-e, vagy elvessen, a központi könyvbíráló székhez fordul, s az dönt. Minden cenzor köteles táblázatos kimutatást vezetni az általa cenzúrázott kéziratokról s ebből egy példányt minden negyedév végén beküldeni a központi könyvbíráló széknek. A cenzorok közvetlenül a könyvbíráló székkel állnak összeköttetésben. A revizorok legfőbb feladata a külföldről érkező könyvek átvizsgálása. Ebben a bécsi cenzúra katalógusai alapján kell eljárniuk, amelyeket a könyvbíráló szék küld meg nekik. Az engedélyezett (a katalógusokban „admittitur", ,,transeat" és ,,erga schedam" megjegyzéssel jelölt) könyveket kiadják a tulajdonosnak, a tiltottakat (a „damnatur" jelzésűeket) átadják a harmin-