Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Átnézik a revizorok a metszeteket és képeket-is, s visszatartják az obszcén képeket és az államellenes gúnyképeket. A visszatartott könyveket és képeket azután időnkint visszaküldik külföldre. Munkájuk megkönnyítése érdekében betűrendes lajstromot vezetnek a bécsi cenzúra által engedélyezett, illetve eltiltott könyvekről. Át kell nézniük az árverésre kerülő könyvek jegyzékét is s csak a tiltott könyvek kihúzása után kapja meg a tulajdonos az engedélyt a jegyzék nyilvánosságra hozatalára. A rendelet a könyvek újranyomásának kérdését is szabályozza s felhatalmazza a helytartótanácsot, hogy a bécsi cenzúra által engedélyezett könyvek újranyomására engedélyt adjon; az állammal foglalkozó könyvek, valamint az olyan könyvek újranyomásának engedélyezéséért, amelyeket a mostani cenzúra engedélyezett, de a korábbi elvetett, a bécsi cenzúrabizottsághoz kell fordulni. Az országban kinyomásra kerülő könyvek kéziratait, amennyiben kisebb jelentőségű művekről van szó, a helytartótanácsi referens cenzúrázza, a jelentősebb műveket pedig a bécsi cenzúra. A revízió-, illetve a cenzúraügyeket a helytartótanácsban többé nem a vallásügyi bizottság,' hanem a teljes tanácsülés tárgyalja meg. Az így kiépített szervezetet azután 1783. január 31-i rendeletében azzal egészítette ki II. József, hogy a gimnáziumok igazgatóit is megbízta revizori teendők ellátásával; elrendelte egyúttal azt is, hogy az egyetemi revizor az egyetem szenátusa, az akadémiai és gimnáziumi revizorok pedig az illetékes kerületi főigazgatók közvetítésével érintkezzenek a helytartótanáccsal. Azzal, hogy a bécsi cenzúrabizottság döntéseit — hasonlóan többi országaihoz — Magyarországon is követendőknek jelölte ki és a magyar szervezet számára csupán a bécsi cenzúra katalógusaiban nem szereplő könyvek, valamint a kéziratok elbírálása tekintetében engedett némi szerepet, II. József lényegében a Mária Terézia uralkodásának második felében már fennállott helyzetet rögzítette. Fontosabb változás volt viszont a helytartótanács vallásügyi bizottságának kikapcsolása a cenzúraügyekből, ami lehetővé tette, hogy az a liberálisabb szellem, amelyet a bécsi cenzúrabizottság működésében érvényre juttatott, Magyarországon is teret kapjon. Ez természetesen nem ment máról holnapra, annál inkább, mert az új revizorok is nagyrészt az egyháziak közül kerültek ki. Az egyes könyvek elbírálásánál még sokszor előfordult, hogy revizorok, illetve a helytartótanács szigorúbb volt, mint a bécsi cenzúra. Mégis, néhány év alatt általában megszűntek a könyvkutatások, a tiltott könyvek elvétele magánszemélyektől, a protestáns könyvek visszatartása, a könyvkereskedők és könyvnyomtatók terhes korlátozásai; most már a helytartótanács is az „irodalom és a felvilágosodás előmozdításáról", a „hazai könyvkereskedés és könyvnyomtatás támogatásáról", a „nemzeti kultúra fejlődéséről" írt felterjesztéseiben. Mindennek eredményeként a könyvkereskedés és a könyvnyomtatás fejlődésnek indult, fellendült. A II. József által kiépített szervezet nagyjában a rendeletekben előírt módon működött; bár a gyakorlat során egyben-másban eltérés következett be. így pl. a revizorok — főként a helytartótanács mellett működő revizori hivatal — foglalkoztak a kéziratok cenzúrázásával is, véleményüket azonban föl kellett terjeszteniük a helytartótanácshoz s az hozta meg a döntést.