Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Az 1715. évi 101. tc. 9. §-a ugyanis elrendeli, hogy ,,a szegény népnek az elnyomástól való megvédése ... a megyei hatóság feladata". Az 1723. évi 18. tc. 4. §-a pedig még határozottabban kimondja, „hogy a földesurak a jobbágyokat és lakosokat a helyesen készült úrbéren felül semmiféle szokatlan úrbérellenes terhekkel ne terheljék: erre a megyei tisztviselők az 1715. évi 101-ik törvénycikk értelmében felügyelni s a jobbágyokat a földesurak elnyomásától mentesen tartani s az ily földesurakat tiszti hatalmukkal büntetni tartoznak és kötelesek legyenek." Hogy ezek a törvények mennyire csak írott betűk voltak, azt a parasztságnak a XVIII. század folyamán egyre fokozódó kizsákmányolása és az ennek következtében egyre gyakrabban ismétlődő parasztmozgalmaknak a tényei bizonyítják legjobban. A megyei hatóságoknak ilyen jellegű feladatokkal való felruházása nem jelentett különösebben újat. Lényeges változást nem is a megyék ellenőrző szerepéről hozott fenti törvények jelentettek, hanem az, hogy a fenti törvények végrehajtásának ellenőrzése az uralkodói hatalom, illetve végrehajtó szerveinek kezébe jutott. A helytartótanács felállításáról hozott 1723. évi országgyűlési törvény a tanács feladatát illetően kimondja, hogy „az országgyűlési végzéseket azokkal, akiket illet, foganatosítsa" (102. tc. 1. §.). E törvénycikk biztosította a helytartótanács számára a földesúr:—jobbágy között felmerülő ellentétekbe való beavatkozás jogát. A parasztság a fokozódó földesúri elnyomással szemben kifejtett ellenállása során igyekezett kihasználni azt a kevés védelmi lehetőséget is, amelyet a törvények biztosítottak számára. Igen gyakran fordultak kérvényekkel a megye megkerülésével a helytartótanácshoz. Ebben az esetben a helytartótanács a jobbágyok beadványainak tárgyalása előtt felvilágosítást kért a megyétől, a jobbágyok kérvényeiben foglaltak igazolására. Ha ez nem történt meg, a panaszt nem vették tárgyalás alá. A jobbágyok panaszai a legkülönbözőbbek voltak és a jobbágyszolgáltatások minden területére, a földesúri elnyomás minden formájára kiterjedtek. E sorozat a helytartótanács által 1723 és 1765 között intézett úrbéri ügyek iratainak egy részét tartalmazza. Ezenkívül még találhatók úrbéri vonatkozású iratok ebből az időből az időrendi és a tárgyi sorozatokban is. Az iratok leggyakoribb tárgya a jobbágyság robotterheinek a felemelése, melynek orvoslása végett a jobbágyok igen gyakran urbárium, vagy új urbárium kidolgozását kérik. A jobbágyok földjeinek, telkeinek, rétjeinek, legelőinek vagy irtványainak az elvétele, a földesúr tisztjeinek a jobbágyokkal szemben elkövetett kegyetlenkedései is állandó panaszként szerepelnek. Egyes községek a tized behajtásakor elszenvedett sérelmeiket, a megyei adóterhek felemelését panaszolják. Sok panaszt találhatunk az úriszékek igazságtalan ítéletei ellen, vagy arról, hogy a földesurak több helyen a községeket vagy mezővárosokat meglevő szabad bíróválasztási joguk gyakorlatában megakadályozták. A jobbágyságnak a földesúri elnyomással szemben folytatott harcára is több adatot találhatunk, kezdve a jobbágyszökésektől, a szolgáltatások megtagadásán át, egészen a kisebb-nagyobb jellegű megmozdulásokig. Ez utóbbiakra vonatkozóan külön ki kell emelni a Péró-féle felkeléssel kapcsolatos iratokat. Meg kell említeni a dunántúli vármegyék, Vas, Zala, Somogy, Tolna jobbágyainak a helyzetére és elégedetlenségére vonatkozó iratokat, melyek 13 A helytartótanácsi levéltár 193