Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

Az udvar szempontjából a magas egyházi méltóságokat betöltő főpapok vagy a hatalmas birtokokkal rendelkező régi arisztokrata családok tagjai — ha kellő képzettségük volt is — sem mindig feleltek meg az állandóan ülésező kormányhatóság által támasztott követelményeknek. Az előbbieket az egyházi tisztséggel járó feladatok, az utóbbiakat pedig a birtokaikkal kapcsolatos gondok gyakran el-elszólították a tanács székhelyéről. A tanács munkájának oroszlánrészét tehát már kezdetben is a köznemesi tanácsosoknak kellett elvégezni. A köznemesi tanácsosok közül többen már kezdetben sem a tekintélyes birtokkal rendelkezők soraiból kerültek ki, hanem abból a rétegből, amely földbirtok hiányában az állami szolgálat terén keresett megélhetést. Nem egy közülük szolgálataiért III. Károlytól kapott nemességet. Ennek a hivatalnok nemesi rétegnek a száma a helytartótanácsnál a 18. sz. folyamán egyre növekedett. Hasonló változás történt a főúri tanácsosok esetében is. A 18. sz. végére a főúri tanácsosok névsorában minimálisra csökkent a régi arisztokrata családok tagjainak száma, s helyükbe azok kerültek, akik a század folyamán hivatali vagy katonai pályán szerzett érdemeikért kaptak bárói vagy grófi címet (Brunszvik, Győry, Hadik, Majláth, Pichler, Révay, stb.). E hivatalnok-arisztokrácia és hivatalnok-nemesség felelt aztán meg legjobban az uralkodó által velük szemben támasztott követelményeknek. Nagyobb vagyonuk, mely anyagi függetlenségüket biztosította volna, nem lévén, gondtalan megélhetésük az uralkodótól függött, ezért mindig készséges eszközei voltak az abszolutisztikus kormányzati törekvéseknek. Ez az eltolódás a tanács tagjainak az összetételében a felvilágosodott abszolutizmus időszakában kezdődött nagyobb mértékben és II. József alatt érte el csúcspontját. 1786-ban a helytartótanács és kamara egyesítését követő évben például 1 főpap és 9 gróf, illetve báró volt a tanácsosok között, de ezeknek is jórésze a hivatalnok arisztokrácia soraiba tartozott. Hatáskör A helytartótanács hatáskörét, feladatait ugyancsak az 1723—24. évi országgyűlésnek egyéb tövénycikkei és főként a helytartótanács számára készült első utasítás, amelyet az uralkodó a magyar kancelláriával készíttetett el s 1724. január 20-án adott ki, szabták meg részletesen. (Az utasítás másolatban megtalálható a helytartótanácsi kézikönyvtárban, a No. 5. jelzetű kötetben.) Kötelességévé teszik a helytartótanácsnak, hogy szorgalmasan figyelje az ország állapotát, törődjék minden olyan üggyel, ami a császárikirályi szolgálat előmozdítását, az egész ország javát és gyarapodását, a magánszemélyek, adózó lakosok megmaradását érinti. (Az utasítás 3. pontja.) Legyen rajta, hogy az országgyűlési végzések és a királyi rendeletek az egész országban, minden megyében és szabad királyi városban végrehajtassanak és megtartassanak. Ha a megyék és városok késedelmesek és engedetlenek lennének, vagy nem adnák meg a tőlük kívánt információkat, orvosszer megjelölésével jelentse az esetet a királynak. (4. pont; 112. tc.) Őrködjék, hogy a főispánok megyéikben lakjanak, tegyenek eleget tisztüknek, a gyűléseket, tisztújításokat, törvényszékeket tartsák meg; hogy a vármegyei tisztviselők ne hanyagolják el kötelességeiket, a népet ne nyomják 2* 19