Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
hoz azzal az utasítással küdtek le, hogy a kiállítást a leküldött minta szerint végezzék. Ezzel igyekeztek a különböző törvényhatóságok által kiállított igazolásoknak egységes formát biztosítani. Az ügyosztály által felülvizsgált nemességigazolásokat a tanácsülés határozatával a kancellárián keresztül az uralkodó elé terjesztették. Igen gyakran előfordult, hogy a helytartótanács által már elfogadott igazolások ellen a kancellárián emeltek kifogást és utasították a helytartótanácsot, hogy a hiányzó iratok bemutatására szólítsa fel az illetékes megyét. Mind a helytartótanács, mind a kancellária részéről mindvégig érvényesült az a törekvés, hogy a nemesi leszármazások igzolása minél kevesebb legyen, mivel ellenkező esetben az adózó alattvalók száma csökkent. A nemességigazolások végső elutasításakor a helytartótanács mindig felhívta a törvényhatóságokat, hogy gondoskodjanak az elutasított megadóztatásáról. Mivel a fenti igazolási eljárások sokszor évekig elhúzódtak, a megyék előtt gyakran merültek föl kérdések az igazolási eljárás alatt levő egyén jogi helyzetét illetően. (Például, hogy vajon fizessen-e adót, részt vehet-e a követválasztáson, stb.) Ilyen esetekben az ügyosztály adott utasítást a megyei kérésekre. Az ügyosztály irattári rendszere némileg eltér a többitől. Más ügyosztályoknál ugyanis több-kevesebb következetességgel kialakították az egy-egy kisebb tárgyi csoportot magába foglaló kútfőrendszert. Itt egy-egy kútfő mindig egy nemes család igazolására vonatkozó iratokat tartalmaz, tehát nincsenek tárgyi csoportok. Kivételt csupán 1791-től kezdődően találunk néhány évig. Ekkor ugyanis a helytartótanács publikálás céljából az összes megyéktől bekérte a levéltáraikban található armalis levelek lajstromát. Ezeket az iratokat egy kútfőben helyezték el. Az 1784. és 1785. évi iratok lajstroma a ,,Regestrum" c. központi lajstromkönyv 114., ill. 128. rakszámú köteteiben található. Az 1788., 1789. és 1790. évi iratok lajstromai egy kötetben vannak, de az ezzel egybekötött neves tárgymutató csak az 1789 és 1790-es éveket foglalja magában. Az 1788. évi iratok mutatóját az 1787-es lajstromkönyvvel és mutatóval egybekötve találjuk. 1791-től kezdődően a lajstromkönyvekkel és mutatókkal egybekötött számsorok vannak. Az elvi jelentőségű rendeleteket nemcsak az osztály anyagából, hanem egészen 1724-ig visszamenően az „Acta nobilium" állagából is kiemelték és az ügyosztály anyagánál eredeti jelzeteik rendjében külön „Normalia" sorozatban kezelték. A „Normalia" sorozatba való áthelyezést 1787-től kezdődően a lajstromkönyvekben is feltüntették. A sorozatnak csak az 1845—1847-ig terjedő időre van segédkönyve, mely a fontosabb tárgyi címszavak első betűjéig terjedő abc-rendben az iratok rövid tartalmát és jelzetét adja. A nemességvizsgálati ügyeket a korábbi időszakból az „Acta nobilium"ban, 1780—1783 között pedig az „Acta secundum referentes" állagban találhatjuk, a következő tanácsosok nevei alatt: Apponyi (1780—1783), Bacho (1780—1783), Bacsák (1783), Balassa (1780—1783), Balogh (1780—1781), Batthyány (1780—1783), Csáky (1780—1782), Erdődy (1780—1783), Fabiankovics (1780—1783), Hlavács (1780—1782), Mednyánszky (1780—1783), Sauska (1780—1782), Skerlecz Ferenc (1780—1783), Skerlecz Miklós (1780— 1783).
