Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

,,2. §. A bevételekről és kiadásokról ezentúl nemzeti vagy latin nyelven a testőr-csapat által vezetendő és elkészítendő számadások a magyar királyi helytartó-tanács elé terjesztessenek; a pénztár kezelése továbbra is meghagyatván a testőrség kapitányának felügyelete és felelőssége alatt. 3. §. A Magyarországból fölveendő testőrök, ide értve a tiszteket is, a hazai nyelvben jártasok legyenek, és csak olyanok vétessenek fel a testőrségbe, akiket az illető törvényhatóságok ajánlottak" .. . 1828-tól kezdve a testőrség számadásainak és költségvetésének felülvizsgálatáról is az ügyosztály gondoskodott. Értesítették a helytartótanácsot a nemesi testőrség parancsnokainak kinevezéséről is. A vármegyei osztály foglalkozott a vásártartási privilégiumok elnyeréséért beadott kérvények elbírálásával. A vásártartás engedélyezése az uralkodó hatáskörébe tartozott. Az új kiváltság engedélyezésének elbírálásánál még ebben az időben is a ,,Hármaskönyv" második részének 10. pontja volt az irányadó, mely kimondja, hogy a vásártartás csak abban az esetben engedélyezhető, ha az engedélyt kérő helység a már vásárjoggal rendelkező helyektől legalább egy mérföld távolságra van. Ellenkező esetben is engedélyezhető ugyan, ,,ha az adományozás az előbbieknek romlását, vagy azoknak tetemes kárát nem hozza magával." Üj vásárjog adásának ezenkívül még egy feltételt szab a hármaskönyv, „hogy az újonnan engedélyezetteket az előbbi országos és heti vásárokkal egyi dőben és ugyanazon napon ne tartsák, s egyébként is, az újak a régebbieket nyilván meg ne rontsák." A helységek vagy földsurak vásárjog kérése esetén az ügyosztály utasította az illetékes megyét, hogy kérjen nyilatkozatot a kérvényező helység vagy földesúr közelében vásártartási joggal rendelkezőktől, nincs-e kifogásuk a fent említett rendelkezések értelmében az új kiváltság adományozása ellen. A helytartótanács csak ezeknek a nyilatkozatoknak a beérkezése után terjesztette javaslatát az uralkodó elé. Ezenkívül még a megyei közigazgatási vagy egyes megyei tisztviselők elleni panaszok kivizsgáltatása, királyi biztosoknak a vármegyékbe történő kiküldetése tartozott az ügyosztály hatáskörébe. Az iratok tárolásánál 1783-ban és 1785-ben tértek el az évi keretegységtől. Azokat az 1783. évi iratokat, melyeket az ügyosztályi rendszer bevezetése után tárgyaltak, az 1784. éviekkel tárolták és lajstromozták. 1785-ben a szeptember 7-e után intézett ügyek iratait az 1786-os iratokkal helyezték irattárba és lajstromozták. Az 1783/84. és 1785. évi iratok lajstromai a „Regestrum" c. központi lajstromkönyv 114. és 128. rakszámú köteteiben találhatók. Az 1787. és 1788. évi iratok mutatója külön kötetben van. A szabályrendeletek közé néhány korábbi, az ügyosztályrendszert megelőző időből származó iratot is helyeztek. A legkorábbi 1768-ból való. A normalia sorozat indexe a tárgyi címszavak abc rendjében haladva az iratok rövid tartalmát és irattári jelzését tartalmazza. Az irattári rendszer egyebekben megyegyezik a többi ügyosztályéval. A vármegyei osztály ügykörébe vágó iratok közül a megyék legtöbb ügyével (tisztújítás, személyi és fizetési kérdések, ügyintézés szabályozása, szabályrendeletek ellenőrzése, biztosok kiküldése, megyei jegyzőkönyvek felülvizsgálata, levéltárak stb.) kapcsolatos iratok 1724-1779 között az „Acta mis-