Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

tárgyalták a rendelet közigazgatási téren történő végrehajtása során felmerült kérdéseket. A vármegyei igazgatás fenti ágainak ellenőrzése mellett az ügyosztály hatáskörébe utalták az 1784. évi erdélyi parasztfelkelés Magyarországra való átterjedésének megakadályozását. A törvényhatóságoknak adott utasítások, a vármegyék jelentései és Jankovics Antal királyi biztos beszámolói találhatók az iratok között. A vármegyei osztály foglalkozott az ország déli részének a betelepítésével, továbbá az 1786-os inség alkalmával Máramaros megyéből történt kivándorlás okainak kivizsgálásával és a szerbeknek a Temes vidékéről a katonai határőrvidékre való áttelepítési tervévei. Üt-, híd- és révvámok engedélyezéséért a helytartótanácshoz beadott kérelmeket az ügyosztály véleményezésével terjesztették a tanácsülés, illetve az uralkodó elé. Az új vámszedési jogok adományozása mellett az ügyosztály vizsgálta meg a régi kiváltságok miatti panaszokat is. 1787-ben a vámügyeket a vármegyei osztálytól a ,,departamentum commerciale" vette át. Az országos, vagy hetivásár tartási jogáért beadott kérelmekkel szintén az ügyosztály foglalkozott. Itt tárgyalták az uralkodóhoz intézett kérelmeket, panaszokat és szükség esetén elrendelték a vizsgálat megindítását. Ezenkívül még sószállítási ügyeket, ausztriai örökségek behozatalának engedélyezését, a pápai pénzek (ducat) elfogadásának tiltásáról szóló körrendeleteket és a komáromi földrengésről szóló jelentéseket találunk az ügyosztály iratai között. 1785-ben a vármegyei osztály munkája új feladattal bővült. Ebben az évben II. József, hogy letörje a magyar nemességnek azt az ellenállását, melyet rendeleteinek végrehajtásával szemben a megyei közigazgatás terén kifejtett, megszüntette a megyei autonómiát. Az országot tíz közigazgatási kerületre osztotta. A kerületek élére királyi biztosokat, vagy más szóval kerületi főispánokat állított. A régi megyei főispánokat elmozdította állásukból, a megyei tisztikart pedig általa kinevezett állami tisztviselőkké tette. Megyegyűlések tartását egy évben legfeljebb egyszer engedélyezte, a kisgyűlések összehívását pedig teljesen betiltotta. Az új közigazgatási rendszer megteremtésének végrehajtása a vármegyei osztályra hárult. A közigazgatás átszervezését még 1785-ben követte az igazságszolgáltatás reformja, melynek végrehajtását a helytartótanács részéről szintén az ügyosztály végezte. A megyei autonómiák megszüntetésével és az új igazgatás megteremtésével kapcsolatos teendők 1786-ban növelték meg valójában az ügyosztály feladatait. Felülvizsgálta a kerületi biztosok összesítő jelentéseit és a kerületek közigazgatási intézkedéseiről szóló jegyzőkönyveket. Irányította és ellenőrizte a megyék házi- és hadiadó pénztárainak az összevonását, továbbá a kisebb vármegyék vagy vármegyék és szabad kerületek igazgatásának egyesítését elrendelő császári határozatok végrehajtását. A kerületi főispánságok személyi és fizetési kérdéseinek intézése mellett az ügyosztály ebben az évben vette át a „departamentum contributionale"-tól a megyék hasonló természetű ügyeit. Üj feladatot jelentett a vármegyei osztály számára 1786-ban az örökös jobbágyság megszüntetéséről és a szabad költözködés biztosításáról szóló, 10* 147