Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
és a különböző alsófokú hivataloknak is megküldték. A rendelet ezenkívül csak általánosságban említette a bizottság feladatát. 1738 szeptemberében az esztergomi érsek elnöklete alatt kezdte meg a bizottság működését. A helytartótanács Fábiánkovics György és Pehm András, a kamara Jászy Pál és Conkel Károly tanácsosokat, Pozsony városa pedig Burgstaller János és Csiba Imre városi tanácsosokat, Koller György városi orvost delegálta a bizottságba. Ezenkívül még a helytartótanács egyik titkára is részt vett a bizottság ülésein mint jegyzőkönyvvezető. Az egészségügyi bizottság tehát ún. vegyes bizottság (commissio mixta) volt, mivel számos olyan kérdéssel kellett foglalkoznia, melyek a helytartótanács és a kamara hatáskörét egyaránt érintették. A reánk maradt bizottsági jegyzőkönyvek szerint a bizottság kezdetben, a pestis idején havonta három vagy négy ülést tartott, később azonban lényegesen csökkent az ülések száma. Az egészségügyi bizottság ülésein hozott határozatokat jelentés formájában — hasonlóan a többi bizottsághoz — a tanácsülés elé terjesztették, innét pedig, ha a tárgyalt ügy jelentősebb volt, a kancellárián keresztül az uralkodónak tettek jelentést. 1738. november 3-án a király gróf Pálffy János országbírót nevezte ki a bizottság elnökévé, november 11-én pedig egy újabb leiratban az előbbi rendeletet úgy módosította, hogy az elnöki tisztségben az ország prímását távollét vagy más akadályoztatás esetén az országbíró helyettesítse. A gyakorlatban igen sokszor előfordult, hogy mindketten távol lévén, a helytartótanács más főúri tanácsosa elnökölt a bizottság ülésein. Koller Györgyöt 1739-ben már Perbegh Károly József pozsonyi főorvos váltotta fel a bizottságban, ki 1742-ben királyi tanácsosi címet is kapott. 1763-ban Sgolanits Ferenc József pozsonyi főorvost nevezték ki a bizottság tagjává, ki már korábban is helyettesítette Perbeghet a bizottság ülésein. 1769-ben, amikor a helytartótanácsnál a bizottsági ügyintézésről áttértek az előadói rendszerre, az egészségügyi bizottságot még nem szüntették meg. Az ülések száma azonban lényegesen csökkent. A bizottsági jegyzőkönyvek sorozatában 1769-ből három, 1770-ből egy, 1771-ből és 1772-ből szintén egy-egy jegyzőkönyv található. (Feltehető, hogy a bizottság ezekben az években is több ülést tartott, de a jegyzőkönyveket a tárgyalt ügyek többi irataihoz csatolták.) 1776. január 29-én kelt leiratában Mária Terézia elrendelte, hogy az egészségügyi bizottságot szüntessék meg és a jövőben minden közegészségügyi kérdést a teljes tanácsülésekben tárgyaljanak meg. A rendelet azonban megengedte, hogy fontosabb kérdések megtárgyalására továbbra is a kamara által kijelölt tanácsos és egy orvos bevonásával bizottságot lehessen egy-egy alkalomra összehívni. Ettől kezdve tehát az egészségügyi kérdések intézése is az előadói rendszer keretében történt. Az egészségügyi bizottságban legjelentősebb feladat a -bizottságban résztvevő, egészségügyi tanácsosi címet viselő orvosokra hárult. Az ő munkájukon múlt, hogy a Bécsből érkező általános utasításokat a helyi viszonyoknak megfelelően hogyan módosították. A szakkérdésekben való véleményadásuk is nélkülözhetetlen volt a bizottság munkájánál. 1755-ben Perbegh Károly készítette el az első egészségügyi szabályzat tervezetét. Az egészségügyi bizottság orvos tanácsosának-Sgolanits Józsefnek volt a legjelentősebb szerepe az 1770-ben kiadott általános egészségügyi szabályzat („Generálé normativum in re sanitatis") elkészítésében. 8 A helytartótanácsi levéltár 113
