Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Az ilyen tárgyú iratokat a későbbi időszakban Balassa (1783), Csáky György (1780—83), Csáky Imre (1780—82), Csáky János (1780—82) és Skerlecz Ferenc (1783) előadónál s a ,,Dep. commissariaticum" állagban találjuk. 33. ACTA QUANTI CONTRIBUTIONALIS (Hadiadóra vonatkozó iratok) 1724—1779 33 csomó, 1 kötet Iratok : „No. 1—13" 1742—1747 13 csomó „Ladula A—B" 1724—1779 20 csomó Irattári segédkönyv: „Deductio actorum quanti contributionalis", a „No. 1—13" és a „Lad. A—B" lajstroma és mutatója 1724—1779 1 kötet Ebben az állagban legnagyobbrészt a pénzben fizetett hadiadó behajtásával és kezelésével kapcsolatos iratok találhatók. A hadiadót ebben az időben csak a jobbágyok és a városok, meg az egytelkes és armális nemesek fizették; á nemesség mind III. Károly, mind Mária Terézia korában visszautasította az udvarnak azon törekvéseit, hogy ő is vállaljon részt belőle. A hadiadót régebben az országgyűlések, a 17. század kilencvenes éveitől kezdve azonban többnyire az ún. konkurzusok szavazták meg, amelyeket a nádor elnöklete alatt tartottak — 1734 óta évenként — s amelyeken a rendeket a királytól meghívott főurak és vármegyénként egy követ, rendesen az alispánok képviselték. Általában 2 500 000 forintban szokták megállapítani a hadiadó nagyságát ebben az időben (de pl. 1751-ben 3 200 000 forintot, 1764—65-ben 3 900 000 forintot szavaztak meg) s ebből az összegből minden megyének és városnak fizetnie kellett a portái száma szerint reá eső részt. Emellett időnkint rendkívüli subsidiumokat is megszavaztak. (A rendes hadiadó egykorú latin neve contributio, quantum contributionale vagy quantum ordinarium, a rendkívüli hadiadóé subsidium, quantum subsidionale vagy quantum extraordinarium volt). A helytartótanácsnak kellett gondoskodnia arról, hogy a megyék és a városok a rájuk eső összeget igazságosan vessék ki az adófizetőkre, ne keverjék össze a háziadóval és egyéb jövedelmekkel, hanem teljesen külön kezeljék és külön számoljanak el róla s a beszedett hadiadót pontosan fizessék be. A teljes összeget a megyék és városok nem fizették ki pénzben, hanem egy részét természetbeni szolgáltatásokkal: a katonaságnak adott szállással, ellátással, fuvarral, rótták le. (A pénzbeli hadiadóval és a szolgáltatásokkal hátralékosok, vagy azt kelletlenül szolgáltatók ellen katonai végrehajtást alkalmaztak.) (L. a „Relationes commissariatus provinciális directoris et vicedirectoris" ismertetését.) Á helytartótanács a hadiadóval kapcsolatos feladatait az országos biztosság segítségével látta el, de közvetlen és állandó kapcsolatban állott ezekben az ügyekben a megyékkel és városokkal, meg a főhadparancsnokság-