Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

Bevezetés

készültsége, tájékozottsága és szakértelme sokhelyütt, a formális egyöntetűség ellenére is, összeállításunkat kétségtelenül még^egyenetlenné és nem mindenütt egyforma dokumentációs értékűvé teszi.* Ügy véljük azonban, hogy mindezen hiányosságok ellenére Sem végeztünk hiábavaló munkát, — ha eredményesebbet bizonyára végezhettünk volna is. Összeállításunk talán egy lépéssel közelebb viszi a Magyar Tanácsköztársaság történetének kutatóit történelmünk e nagy korszakának még jobb megértéséhez, eredményesebb és elmélyültebb feldolgozásához. * Megmutatkozik ez abban például, hogy az „irat" kifejezést amellett, hogy a leltári felsorolásban mindenhol a „kötet" fogalom ellentéteként a csomókban tárolt iratanyag megjelölésére használtuk, ugyanakkor általánosságban „X szerv iratai" értelemben is alkalmaztuk. Ugyancsak nem sikerült pontosan egyeztetni szóhasználatunkat a vármegye és megye kifejezések esetében : legalább a leltári részekben igyekeztünk azonban mindenhol az egykorú szóhasználatnak megfelelő „vármegye" kifejezést alkalmazni. Egyöntetűség hiánya az is, hogy bizonyos szerveket a levéltárak nem egységesen vagy legalábbis nem azonos terjedelemben vettek fel az összeállításba. Különösen feltűnő ez például az igazságszolgáltatási szervek esetében, ahol mindenre kiterjedő részletes ismertetést (mely a Tanácsköztársaság egész igazságszolgáltatási szervezetére vonatkozólag is hasznos tájékoztatást ad) csak a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár készített. A szerzők viszonylag nagy száma s a kézirataik összeszerkesztésével igy együtt járó problémák következtében kerülte el figyelmünket egyes szervek neve helyes alakban (kis í 11 - nagy kezdőbetűvel) történő Írásának következetes végigvezetése, (pl. Direktórium — direktórium ; Intézőbizottság — intézőbizottság).