Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

Az egy rendezetlen csomó terjedelmű s „Ráteregierung 1919" feliratot viselő iratanyagot minden valószínűség szerint 1919 után a vállalatnak a Tanácsköztársaság időszakában szerepet vitt dolgozói ellen folytatott fegyelmi eljárásokkal kapcsolatban gyűjtötték egy csomóba. Teljes rendezetlenségben találhatók itt a Vízmű működésével kapcsolatos levelek, különböző bérezési és szolgálati iratok, az ellenőrző munkástanács üléseiről fejvett jegyzőkönyvek, valamint a termelési biztos körrendeletei. Az iratanyagból a szerv Tanácsköztársaság alatti működése teljes mértékben megállapítható. VI. Egyéb szervek Az I—V. csoportokba nem tartozó szervek közül a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár tanácsköztársasági vonatkozású iratokat csupán a budapesti ipartestületektől őriz. Az ipartestületeket — mint az iparosok érdekképviseleti szervét — az 1884. évi XVII. tc. szervezte meg. Budapesten az ipartestületek iparágak vagy iparcsoportok szerint voltak alakíthatók. Az ipartestület ügyeit a közgyűlés és elöljáróság intézte. Az iparhatóság minden ipartestülethez állandó hatósági biztost rendelt ki. 1919-ben sem a Forradalmi Kormányzótanács, sem a Budapesti Munkás- és Katonatanács nem adott ki általános rendelkezést az ipartestületek átformálására vagy megszüntetésére. A Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete csak közvetve érintette az ipartestületeket azzal, hogy a 20 munkás létszámot meghaladó ipari üzemeket társadalmi vezetés és munkás ellenőrzés alá helyezte. Mégis megállapítható, hogy az ipartestületek egy részének autonómiáját felfüggesztették. Egyeseknél az elöljáróság sem működött. Általában azoni^n a vezetőség (elnök, titkár) helyén maradt, s a folyóügyeket a titkár vagy alkc/ ^iázott intézte. Ott, ahol hatósági intézkedés folytán az autonómia megszu ^t, ún. „szakmai biztosság"-ot (direktórium) alakítottak, vagy pedig „szabad tervezet" vagy más nevű forradalmi szerv vette át a vezetőség helyét. A budapesti lakatos ipartestület egy, a Tanácsköztársaság megszűnése után kelt irata (340/1920. jkv. sz.) képet ad arról, hogy a szakmai biztosságnak mi volt a célkitűzése. Eszerint a szakmai biztosság főténykedése az ipar és a termelés ellenőrzése. Programjába tűzte az egyéni kisüzemek lehető koncentrálását. A termelési anarchia fokozatos megszüntetésére és okszerű munkamegosztás elérésére törekedett. Ezért az anyagszükséglet megállapítása ós kiutalása, a munkabérek kifizetése tekintetében ellenőrzést kívánt gyakorolni, szabályozni kívánta továbbá az egyes kisipari üzemek által előállítandó cikkek mennyiségét is, valamint rendelkezni kívánt az egyes üzemek következetes egyesítése által feleslegessé váló munkaerők és termelőeszközöknek saját hatáskörében másként való foglalkoztatásáról. Néhány nagyobb kisipari üzem szocializálását kivéve, azonban a mesterek saját üzemeik tulajdonosai maradtak, s a volt ipartestület vezetője a szakmai biztosság, intézkedésével szemben ellenállást tanúsított. * A Budapesti 1. sz. Állami Levéltár 44 budapesti ipartestületnek az iratait őrzi. Ezek közül a Tanácsköztársaság idejéből 23 ipartestületnek maradt fenn iratanyaga.