Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

bizottságokat hívott életre. Ezek a budapesti központi tanács kijelölte három három tagból állottak, 1919. júniusáig működtek, és a csekély súlyú ügyek százait szüntették meg. A folyamatban tartott ügyeket a bp.-i forradalmi törvényszékhez tették át. Működésük a bp.-i ítélőtábla, fegyelmi és büntető peres irataiban, valamint a bp.-i büntető törvényszók és a bp.-i államügyészség irataiban kísérhető nyomon. A büntető bíráskodást új típusú proletár bíróságok látták el. A Forradalmi Kormányzótanács március 25-én kiadott IV. sz. rendeletével az ellenforradalmi s a rendeleteiben megjelölt egyéb bűncselekmények elbírálására statáriális jellegű forradalmi törvényszékeket állított fel, ezeknek elnökét, tagjait, vádbiztosát és jegyzőkönyvvezetőjét maga nevezte ki. Ezeknek a tisztségeknek az ellátásához jogi képesítés nem volt szükséges. Idővel a forradalmi törvényszékek a büntető bíróságok helyett a közönséges bűncselekményeket is átvették, s ezt a helyzetet a F. K. XLV. sz. rendelete is elismerte (április 8.). A szociáldemokrata vezetés alatt álló Igazságügyi Népbiztosság különböző intézkedéseivel (pl.' LVII. F. K. sz. rend.) lényegesen hozzájárult e bíróságok forradalmi jellegének tompításához. Az új, szocialista típusú joggyakorlat kialakításában még így is hatalmas munkát végeztek., A bp.-i főállamügyészség és államügyészség működése csak a letartóztatási intézetek felügyeletére és saját ügyeinek intézésére szorítkozott. A főváros területén illetékes telekkönyvi hatóságok azonban folytatták munkájukat. l.—a) A budapesti forradalmi törvényszék iratai megsemmisültek. Mutatókönyve a vádlottak nevének betűrendjében a bűncselekményt, a főlajstromszámot és helyenként az ügy elintézésére vonatkozó adatokat tünteti fel. Egyes személyekre vonatkozó kutatástól eltekintve a kötet átlapozással kutatható. A budapesti forradalmi törvényszék illetékessége ugyan csak a főváros területére terjed ki; minthogy azonban a május 16-án kiadott XCIV. F. K. sz. rendeletnek a forradalmi törvényszékekről és az országos forradalmi főtörvényszékről szóló rendelkezései nem léptek életbe, a vidéki forradalmi törvényszékek egyes ügyeket felülvizsgálat céljából a budapestihez terjesztették fel. Így a budapesti forradalmi törvényszéken a politikai és bűnügyi tanácsok mellett fellebbezési tanács is működött. A ránk maradt mutatókönyv — töredékes volta mellett is — kivételesen becses forrása a Tanácsköztársaság jogszolgáltatásának. Módot ad arra is, hogy az irodalomban egyedül ismert egykorú (Szirmay-féle) statisztikán túlmenően a bíróság négyezret meghaladó ügyforgalmáról részletes képet alkossunk.

4 b) A budapesti bíróságok iratanyagával együtt a budapesti forradalmi törvényszék kísérleti kriminológiai osztályán keletkezett iratok töredéke került a levéltár őrizetébe. A Tanácsköztársaság a XX. század elejének haladó kriminálpolitikai, szociológiai és lélektani törekvéseit ültette át a gyakorlatba. Azok az ügyek, amelyeket a likvidáló bizottságok nem szüntettek meg, a kísérleti kriminológiai osztáklyhoz kerültek. Itt egy szociológus és egy orvos részletes környezet4 Irodalom: Szirmay István, Adatok a budapesti forradalmi törvényszék működéséről (1919. március 25—június 10.), Proletárjog 1919., 11. sz. 78—80. 1.; Rákos Ferenc, Tanácsmagyarország igazságszolgáltatása, Jogtudományi Közlöny új folyam 5 (1950) 137—143.1.; uo., Állam és alkotmány a Magyar Tanácsköztársaságban (Bp. 1953.) 76—103. 1.; Szabó András, A Magyar Tanácsköztársaság büntetőjogának főbb kérdései (Tanulmányok a Magyar Tanácsköztársaság államáról és jogáról. Bp. 1955.) 115—166. 1.