Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai az Országos Levéltárban
A Tanácsköztársaság idején létrejött iratmennyiség felbecsülésében a következő módszerrel jártam el. A fennmaradt iratmennyiség selejtezettségi fokából visszakövetkeztettem az adott szerv teljes iratmennyiségére. Ahol nem maradt fenn irat, az esetben a más szervek regisztratúrájában fennmaradt átiratok, beadványok iktatószámainak nagyságából, az adott szerv hivatali apparátusának nagyságából, az adott szerv jogelődjének a régebbi években létrehozott iratmennyiségéből következtettem a. Tanácsköztársaság idején létrejött iratmennyiségre. Az alább közölt táblázat tanúsága szerint az Országos Levéltár őrizetében jelenleg az eredetileg kb. 1640 csomóra tehető népbiztossági iratmennyiségnek alig 11%-a — 182 csomó — található. Hova lett, hol van a másik 89 % ? Erre a kérdésre ma még csak hozzávetőleges választ tudunk adni. Mindenekelőtt találhatók még fennmaradt népbiztossági iratok az Országos Levéltáron kívül is, részint más levéltárak, részint irattárak őrizetében, esetleg magánosok tulajdonában. A Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Vezetősége Párttörténeti Intézetének Archívuma őrzi jelenleg a Forradalmi Kormányzótanács Elnöksége és a Belügyi Népbiztosság fennmaradt iratainak jelentősebb felét, továbbá találhatók őrizetében más népbiztosságok iratai is. / A Hadtörténelmi Levéltár őrzi a Hadügyi Népbiztosság iratait. A Közoktatásügyi Népbiztosság iratainak egy része még a Művelődésügyi Minisztérium irattárában található. Ugyancsak lappanghatnak még népbiztossági iratok más minisztériumok, kormányszervek irattáraiban is. A Tanácsköztársasági kormányszervek iratainak egy mennyiségben valószínűleg viszonylag kicsiny, de forrásértékben rendkívül jelentős része külföldi levéltárakba került. Tudunk arról, hogy a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába menekült kommunista népbiztosok (Kun Béla, Landler Jenő, Vágó Béla, Hamburger Jenő, Varga Jenő, Székely Béla, Lukács György, Pogány József, Szántó Béla, Hevesi Gyula, Lengyel Gyula, Kelen József, Alpári Gyula) nagy mennyiségű fontos iratot vittek magukkal. Ezeknek nagy része később a Szovjetunió levéltáraiba került. Ugyancsak sok iratot vittek magukkal az Ausztriába menekült szociáldemokrata vezetők (Böhm Vilmos, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Garbai Sándor). Ezek egy részét Böhm és Kunfi cikkeikben és emlékirataikban felhasználták. A Budapestet megszálló és három és fél hónapig megszállás alatt tartó román intervenciós csapatok, illetve a működésüket ellenőrző amerikai— angol—francia—olasz katonai missziók tevékenysége révén szintén kerültek külföldre különösen a Tanácsköztársaság külpolitikájára, a szocializmus nemzetközi propagandájára vonatkozó iratok. Sajnos, a Tanácsköztársaság központi kormányszervei iratainak túlnyomó része már aligha fog előkerülni, áldozatául esett a pusztító tűzvészeknek és a még pusztítóbb selejtezéseknek. 1945-ben Budapest ostroma során elégett a Kereskedelemügyi Minisztérium ós az Iparügyi Minisztérium irattára. Minden valószínűség szerint ekkor pusztultak el a Kereskedelemügyi Népbiztosság és a Szociális Termelés Népbiztosságának addig fennmaradt iratai. 1956 novemberében, az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatos tűzvész során elégett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és az Igazságügy-
