Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai az Országos Levéltárban

Garbai Sándort tehát, aki a Központi Intéző Bizottság elnöki tisztét is ellátta, megválasztották újra a Kormányzótanács elnökének is. (Ez a megoldás ellentétben állt az Intéző Bizottság ellenőrző, kinevező hatáskörével.) Összevetve az Alkotmányban meghatározott és a július 24-én betöltésre került népbiztosi tárcákat az addig fennállottakkal, a következő változásokat figyelhetjük meg. A Belügyi, vasúti és hajózási Népbiztosság újra visszaalakult Belügyi Népbiztossággá. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság átalakult Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztossággá. A Pénzügyi, Földmívelésügyi, Közélelmezési és Szociális Termelési Népbiztosságok összeolvadtak a Népgazdasági Tanácsban. Nem került sor az Alkotmányban továbbra is előírt Német és Ruszin Népbiztosságok vezetőinek kinevezésére. A Hivatalos Lap 1919. jún. -29-én közölte a Népgazdasági Tanács főosztályvezetőinek kinevezését. I. (Általános gazdasági) főosztály : Varga Jenő. II. (Földmívelésügyi) főosztály: Hamburger Jenő és Vántus Károly. III. (Ipari termelés) főosztály : Dovcsák Antal. IV. (Pénzügyi) főosztály : Székely Béla. V. (Közellátási) főosztály: Kulcsár István. VI. (Közlekedési) főosztály : Bodó Richárd. VII. (Gazdasági szervezés) főosztály : Lengyel Gyula. VIII. (Középítési) főosztály : Garbai Sándor. IX. (Munkásügyi) főosztály : Bajáki Ferenc.

16 A régebbi felépítést továbbfejlesztve az Alkotmány értelmében a Kormányzótanács tehát egy újabb — középítési — főosztály létesítését határozta el. 1919. jún. 30-án a Szövetséges Központi Intéző Bizottság ülést tartott, ahol az állami fegyelem megerősítésével, a hivatali hatalommal való visszaélés eseteivel, a szocialista törvényesség megszilárdításával foglalkozott. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság 1. sz. rendelete összefoglalta a tanácskozás eredményeit. „1. §. A kommunizmus erkölcse az egyéni érdeknek az önfeláldozásig menő háttérbe szorítását követeli a proletár közérdek szolgálatában azoktól, akikre a munkásság bizalma a tanácshatalom gyakorlását ruházta. Ez okból a proletár állam büntető hatalmának teljes szigorúságával sújt le azokra, akik a közhatalommal kicsinyes egyéni érdekből visszaélnek. 2. §. Bűntettet követ el a Tanácsköztársaság központi vagy helyi igazgatási szervének (munkás-, katona- és földmívestanácsok, intéző bizottságok, népbiztosságok) az a tagja vagy alkalmazottja, aki a reáruházott közhatalmat vagy hivatali befolyását felhasználva — közvetlenül vagy közvetve — az élelmezés, ruházkodás, lakás vagy bármely más szükséglet kielégítése tekintetében magának vagy másnak a közellátás szabályszerű mértékét meghaladó bármilyen előnyt szerez vagy elfogad, továbbá aki ilyen előny szerzése céljából közbenjár."

16 Sajnos, a Központi Intéző Bizottság rendeletében lefektetett elvek megvalósítására, a szocialista törvényesség megszilárdítására 1919-ben nem kerülhetett sor, a túlerőben levő nemzetközi imperializmus intervenciója következtében a Tanácsköztársaság összeomlott. 15 Tanácsköztársaság — 79. sz. — 1919. jún. 29. 16 Tanácsköztársaság — 81. sz. — 1919. júl. 2.