Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai az Országos Levéltárban

Az Alkotmány 1—3. §-ai meghatározzák a „Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság" politikai rendszerének alapelveit. ,, 1. §. A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe a szociaüsta termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére, és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszűnik az osztályuralom legfőbb eszköze az állam hatalma is."

13 A 4—14. §-ok kodifikálják a dolgozók jogait és kötelességeit. A 15—48. §-ok foglalkoztak a tanácshatalom központi szerveinek jogkörével és hatáskörével. „15. §. A Tanácsköztársaságban a legfőbb hatalmat a Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése gyakorolja. 16. §. A Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlésének hatáskörébe tartozik minden nagyfontosságú állami ügy, de különösen 1. a Magyarországi Szövetséges Szocialista Tanácsköztársaság alkotmányának megállapítása és megváltoztatása ; 2. az ország határainak megállapítása és megváltoztatása ; 3. a hadüzenet és a békekötés ; 4. a nemzetközi szerződések kötése ; 5. az államkölcsönök fölvétele ; 6. a külső és belső politika legfőbb irányítása ; 7. az ország területi beosztása ; 8. helyi tanácsok hatáskörének megállapítása ; 9. a gazdasági élet egészének, valamint egyes ágainak általános irányítása ; 10. a pénzrendszer, a mérték- és súlyrendszer megállapítása és megváltoztatása; 11. a Tanácsköztársaság költségvetésének megállapítása; 12. a közterhek megállapítása ; 13. a véderő szervezetének megállapítása ; 14. a honosság jogának szabályozása ; 15. a közjogi, magánjogi és büntetőjogi törvényhozás ; 16. a közművelődési politika legfőbb irányítása ; 17. a bíráskodás szervezetének megállapítása; 18. az általános vagy részleges amnesztia." A 19. § egy új szerv — a Szövetséges Központi Intézőbizottság — létesítését mondja ki. Rendelkezése szerint ez a Tanácsok Országos Gyűlésén választott 150 tagból álló szerv az államhatalom legfőbb gyakorlója. „20. §. A Szövetséges Központi Intézőbizottság a Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlésének együtt nemlétében legfőbb intézője az ország ügyeinek, a legfőbb törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat gyakorolja." Hatásköre tehát hasonló volt a mai Elnöki Tanács jogköréhez. Előírta továbbá az Alkotmány, hogy a Központi Intéző Bizottság tagjai sorából az egyes népbiztosságok munkáját segítő és ellenőrző bizottságokat küldjön ki. A Központi Intéző Bizottság hatáskörébe tartozott a megyei, járási, városi és községi tanácsok munkájának irányítása, a Tanácskongresszus határozatainak végrehajtása. Tevékenységéről beszámolni tartozott az Országos Gyűlésnek. „24. §. A Központi Intéző Bizottság választja meg a Kormányzótanácsot s annak elnökét." A 25—34. §-ok a Kormányzótanács szervezetével foglalkoztak. „25. §. A Kormányzótanács tagjai a népbiztosok. A Kormányzótanács állítja a népbiztosokat az egyes népbiztosságok, illetőleg a Népgazdasági Tanács főosztályai élére. 26. §. A Kormányzótanács feladata a Tanácsköztársaság ügyeit a Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése, valamint a Szövetséges Központi Intézőbizottság utasításainak megfelelően vezetni. 27. §. A Kormányzótanács rendeleteket bocsáthat ki. Általában megteheti mindazt, ami az állami teendők gyors elintézéséhez szükséges. 28. §. A Kormányzótanács rendeleteiről, határozatairól s fontos ügyekben tett intézkedéseiről haladéktalanul értesíti a Központi Intéző Bizottságot. 29. §. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság felülvizsgálja a Kormányzó-