Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban
a ki nem forrott gyakorlat folytán végig megmaradt, amit nehezített az a körülmény, hogy a járási hivatal vezetője csaknem következetesen főszolgabírónak nevezte magát. Mind a négy járási tanács töredékesen fennmaradt iratanyaga főleg közigazgatási ügyekkel kapcsolatos. II. 1. — Miskolc városi Munkás-, Katona- és Földmívestanács Közigazgatási Hivatalának iratai a polgármesteri regisztratúrában. Miskolcon a Munkástanács már a proletárdiktatúra kikiáltása előtt megalakult, s ez a Tanácsköztársaság létrejöttekor megalkotta a maga direktóriumát. A miskolci tanács által létrehozott összefüggő, nagyobb terjedelmű iratanyag csak a Direktórium Közigazgatási Hivatalának szerepót betöltő polgármesteri hivatal iratai között maradt fenn. Az iratok főleg közigazgatási vonatkozásúak. 2. — Borsod és Zemplén vármegyei községek Munkás-, Katona- és Földmívestanácsainak gyűjteményes iratai. A forradalom után megalakult tanácsok a választásokig álltak a községek élén. A választások után kialakult új tanácsok általában április 12. után kezdték meg működésüket. Személyi összetételükben, a korábbihoz képest alig változtak. A választások során a tagok létszámának megállapítása számos községben eltért a központi utasítástól. Legtöbb község olyan tanácsot alakított, amely összetételében tükrözte a falu lakosságának foglalkozási megoszlását. A túlnyomóan őstermeléssel foglalkozó községek (pl. Mucsony) ilyen módon 15 tagú földműves, 5—5 tagú munkás- és katonatanácsot választottak, melyekből egy-egy tagot küldtek a községi direktóriumba. A bánya- és iparvidékekhez közelebb eső falvakban (pl. Disznóshorvát, Rudolfbányatelep) a munkások kétharmados aránnyal voltak képviselve a tanácsban a katonák és földmívesek együttesen egyharmados számarányával szemben. Az Intézőbizottságban ós a Direktóriumban ugyancsak kétharmados többséggel szerepeltek a munkások. Egyedülálló volt a megye területén a ládbessenyői községi tanács szervezeti felépítése. Itt egy-egy katona, munkás és paraszt „népbiztost" választottak, s melléjük két-két tanácstagot rendeltek. A „népbiztosok" a Direktórium egészének irányítását, a tanácstagok pedig az egyes ügykörök felügyeletét látták el. Hasonló szervezetben működött a Mály községi tanács is, itt katonatanácsi, munkástanácsi és földművestanácsi biztosok vették át az elöljáróság jogkörét, de intézőbizottságot nem választottak, s a biztosok mellé rendelt tagok száma sem érte el a rendeletben engedélyezett felső határt. Általában választási jegyzőkönyvek maradtak fenn az andornaki, bükkzsárci és a csermelyi körjegyzőségi, valamint a keresztespüspöki, kistállyai, noszvaji, sajóivánkai, sajókeresztúri, sajóvelezdi községi iratanyagban. Az említett községek általános közigazgatási iratai között mint jelentősebb iratok a községi Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottságok alakuló üléseinek jegyzőkönyvei találhatók, a választás eredményével és a bizottság névsorával együtt. Ezeken kívül a többi községek iratai között csak szórványosan találhatók tanácsköztársasági vonatkozású darabok. így jelentések maradtak fenn a szocializált gazdaságok állapotáról és a termelési eredményekről Köbölkútpuszta, Borsodivánka és Szihalma községekből. A sötéttornyai és a szalonnai községi iratok között adatok találhatók a termelőszövetkezetek munkájára
