Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
V. Belügyminisztérium irattára
Az országos rendőri hivatal, amikor új útleveleket állított ki, a régieket bevonta. Ezek a bevont útlevelek vannak ebben a sorozatban, jelenleg még minden rendszer nélkül. Egyeseken rajta van a hivatal „R. P. K." betűkkel tört iktatószáma. Ezeket részben be lehet osztani a hivatal iktatói számok szerint rendezett iratsorozatába. A be nem oszthatókat legcélszerűbb lenne betűrend szerint csoportosítani és jegyzéket készíteni róluk, amely egyben mutatóul is szolgálna. 7. Nemzetőrségi iratok. A nemzetőrségről — nemzeti őrseregről — az 1848. évi XXIII. törvénycikk részletesen rendelkezett. Feladata a nemzetőrségnek „a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása" volt. A tc. 9. §-a értelmében tisztjeit kapitányig maga az őrsereg választotta, a kapitányságon fölülieket pedig a hadügyminiszter javaslatára a nádorhelytartó nevezte ki. Ugyancsak a nádor-helytartót illette meg a 10. § értelmében az ia jog, hogy a nemzetőrség fővezérét kinevezze. A 24. § kimondotta, hogy „a nemzeti őrség szolgálatra csak a polgári hatóság által szólíttathatik fel". Az utolsó, a 35. § pedig leszögezte, hogy , ;l a nemzetőreégi egész institutio a ministerium hatósága alá helyeztetik". Arról azonban nem szólott a törvény, hogy a minisztériumnak melyik osztálya, azaz melyik szakminiszter hivatott a főhatóságot gyakorolni? Ezt a kérdést a minisztertanács döntötte el. Mivel a nemzetőrséget szolgálatra csak a polgári hatóság szólíthatta fel, azaz a polgári hatóságnak szolgált fegyveres támaszul a „közcsend és belbéke" fenntartásában, úgy határoztak a miniszterek, hogy a belügyminiszter legyen a főhatósága. Minthogy azonban a kapitányságon fölüli tiszti állások betöltésénél a törvény a hadügyminiszternek juttatta a jelölés jogát, azaz a felsőfokú nemzetőrségi szervezet megteremtésének feladata reá várt, ideiglenesen, amíg a szervezet kiépül, a még távollévő hadügyminisztert helyettesítő miniszterelnökre bízták a nemzetőrséggel kapcsolatos ügyek intézését. Ami nem jelentette azt, hogy a belügyminiszter nem foglalkozott nemzetőrségi ügyekkel. A nemzetőrség alsófokú szervezése a polgári hatóságok közreműködésével történt, az ezzel kapcsolatos kérdéseket megoldani, a nehézségeket elsimítani végső fokon a belügyminiszternek kellett. Sok kérdés várt megoldásra, sok nehézséget kellett elsimítani. A belügyminisztérium irattára — éppúgy, mint a miniszteri országos ideiglenes bizottmányé '— kezdettől fogva számos nemzetőrségi vonatkozású iratot tartalmaz. A miniszterelnök csak a kimondottan katonai jellegű, elsősorban a felsőfokú szervezéssel kapcsolatos részét intézte a nemzetőrségi ügyeknek. Az ő főhatósága alatt, a miniszterelnökség keretében szervezték meg az országos nemzetőrségi haditanácsot. A miniszterelnök ugyanis, habár külön titkára volt a hadügyi és nemzetőrségi feladatok végzésére, nem vállalhatta a szervezés munkáját segítség nélkül. Ezt a segítséget külön hivatal formájában kapta meg. Ezt a hivatalt többféleképen nevezték: a nemzeti őrsereg rendezésével megbízott országos haditanács volt a teljes címe, rövidebben nem-
