Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

V. Belügyminisztérium irattára

Ennél több, de nem sokkal több, tisztviselője egyedül a hadügyi­nek volt a debreceni minisztériumok közül. Nem csoda tehát, hogy Madarászt általában rendőrminiszternek nevezték, noha ő maga mindig csak mint a honvédelmi bizottmány tagja írta nevét hivatalának kiadvá­nyai alá. Feltehető, hogy befolyása, mint rendőrminiszternek, a belügy­minisztérium hatáskörébe tartozó ügyekre is kiterjedt, így ha formailag nem is, valójában mégis ő lett a honvédelmi bizottmány idejében a bel­ügyminiszter. Annál is inkább, mert Nyáry, akit Kossuth a közigazgatás és hadseregfelszerelés élére állított, inkább ez utóbbival foglalkozott, s nincs nyoma annak, hogy a belügyminisztériumot ténylegesen is vezette volna. Madarász hivatalát sokféleképen nevezik az egykorú iratok, minisz­tériumnak azonban sohasem mondják. Országos rendőri hivatal, orszá­gos rendőrség, a honvédelmi bizottmány rendőri osztálya a leggyakoribb elnevezések. A honvédelmi bizottmánnyal szoros kapcsolatban állott, az általa elintézett beadványok jelentékeny része nem is hozzá volt címezve, ha­nem vagy Madarászhoz, mint a bizottmány tagjához, vagy Kossuth­hoz, mint a bizottmány elnökéhez, vagy pedig magához a bizottmány­hoz. A Kossuthhoz és a bizottmányhoz címzetteket a kormányelnöki irodában iktatták is, azután tették át elintézés végett Madarászhoz. A bizottmány irattárából hiányzó iratok egy része Madarász hivatalá­nak iratai között kereshető. Hatáskörébe a rendőri és a postaügyek tairtoztak. Az előbbiek a belügyi, az utóbbiak a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszté­rium hatáskörének a rovására kerültek hozzá. Helyesebben nem is a hivatalhoz, hanem személy szerint Madarászhoz, aki azután ezeket az ügyeket az átszervezett korábbi országos rendőrség tisz viselői vei intézte el. Az országos rendőrségnek Madarász főnökségét megelőző idejéből való iratai nem maradtak fenn. A Madarász-kori iratok is hiányosak, különösen az 1849-iek. Az iratokat iktatták, az iktatói számokat „R. P. K." betűkkel (rendőri, postai és valószínűleg közlekedési) törtek. Elintézés után iá hivatal irattárában helyezték el őket, hátlapjukra vörös tintával rávezetvén az irattári jelzetet. Ez a jelzet a Honv. Rend. (honvédelmi bizottmányi rendőri) szavakból, az évszámból, a kútfő- és tételszámból állott. Az irattárban ugyanis kútfőkbe és tételekbe osztották az ira­tokat. A Honv. Rend. szavak félremagyarázásának a következménye, hogy az iratokat a honvédelmi minisztérium anyagának tartották és a minisz­térium irattárában helyezték el. Jelenleg is ott vannak. Holott semmi közük a honvédelmi minisztériumhoz. Át kell majd őket helyezni a bel­ügyminisztérium irattárába, minthogy a Szemere-kormány idejében az országos rendőrség újra a belügyminiszter főhatósága alá került, ahova a Batthyány-kormány alatt tartozott. Az első lépés ezen az úton a postaosztálynak a rendőri osztálytól való elválasztása volt, amit az országos rendőrség 1849. április 29-én

Next

/
Thumbnails
Contents