Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

szemben a kormányzó-elnököt kötelezte az országgyűlés határozata, amelynek érvényességéhez nem volt szükség az ő hozzájárulására. Személyes felelősséggel és számadási kötelezettséggel sem tartozott az uralkodó az országgyűlésnek, míg a kormányzó-elnök igen. Ami a minisztériumhoz való viszonyát illeti, a kormányzó-elnököt épúgy megkötötték a miniszteri ellenjegyzés szükségességének kimondásával, mint iaz 1848. évi III. tc. tette az uralkodóval és a nádorhelytartóval szemben. Miniszteri ellenjegyzés nélkül semmit sem tehetett. Igaz viszont, hogy a minisztereket tetszése szerint nevezhette ki és menthette fel. Nagyobb gondot fordítottak, mint a 48-as törvényhozás tette, a kormányzó-elnöki jogkör meghatározására a tekintetben, hogy milyen ügyek azok, amelyekben a minisztérium önállóan nem, hanem csak az államfő hozzájárulásával intézkedhetik. Magasabb állások betöltéséhez, szabályrendeletek alkotásához és az államkormányzat általános irányzatának megszabásához volt szükség minisztérium és államfő egyetértésére. A május 2-án tartott minisztertanács kissé részletesebben meghatározta ezeket a kérdéseket, egyben megállapította, hogy az államfő és a minisztérium közös hozzájárulását kívánó ügyeket a minisztertanácson fogják megtárgyalni. Minisztertanácsot hetenkint kétszer, hétfőn és csütörtökön este 6 órakor szándékoztak tartani, ha pedig valamelyik miniszter úgy kívánta, soronkívül is. Az ülésen a kormányzó, távollétében pedig a miniszerelnök elnökölt. A döntés módjáról nem szól a május 2-d ülés jegyzőkönyve, amely leszögezte, hogy: „Ministeri tanács határozand el: a) Minden olyan tárgy körüli intézkedést, mely által a közigazgatás bármely ágához tartozó uj elv megállapítása forog fönn. b) Minden megállapodást, mely által az ország általános politikájában változás történik, vagy a követett politikában más irány határoztatik. c) Végre minden oly kérdést, mely lényegénél fogva az összes kormány felelősségét igényli, s békés időben a törvényhozás körébe tartozik". (Orsz. Lvt. Miniszterein, lvt. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek.) Az állások betöltését nem minisztertanácson tárgyalták meg. Miniszteri tanácsostól és törzstiszttől fölfele, egyháziaknál pedig olyan állások betöltéséhez volt szükség a kormányzó-elnök hozzájárulására, amelyeket azelőtt a király adományozott. Alacsonyabb hivatalnokokat az illetékes miniszter saját hatáskörében kinevezhetett. A minisztertanácsokkal kapcsolatos adminisztratív ügyek intézésére két álladalmi tanácsosi állást szerveztek. A két tanácsos a kormányzói hivatalhoz nyert beosztást. Kinevezésükre csak május 31-én került sor. Záborszky Alajos somogyi és Fülep Lipót temesvári képviselőket nevezte ki Kossuth, Szemerének belügyminiszteri elenjegyzésével. Ugyanakkor került sor a kormányzói hivatal bizonyosmérvű átszervezésére. Az elnöki iroda keretében katonai ügyosztályt szerveztek, amelynek vezetője kormányzói vezérsegéd címmel Szabó Imre ezredes lett. Két titkára volt a katonai ügyosztálynak: Kovács Károly és Sonntagh