Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai
rium, amely a szakítás után egyideig még működött, amíg vezető tisztviselőit Bécsből ki nem utasították. A tekintetben, hogy a honvédelmi bizottmány megalakulása után a minisztériumok hatásköre miként módosult, hogy milyen ügyeket intézhettek továbbra is önállóan s milyeneket tartoztak a bizottmány elé terjeszteni, a ház csak általánosságiban rendelkezett, kiterjesztve a bizottmány hatáskörét az ország egész kormányzatára. A gyakorlat azután fokozatosan tisztázta ezt a kérdést. Elvben minden országos fontosságú ügyben, bármelyik tárca keretébe tartozott is egyébként, csak a bizottmány határozhatott. Ezért sorolta a ház a bizottmány tagjai közé az államtitkárokat, akik az egyes minisztériumokat vezették. Rajtuk kívül még mindegyik minisztérium több-kevesebb fogalmazói, sőt irodai tisztviselőt is köteles volt a bizottmány rendelkezésére bocsátani, hogy a kiadványokat a bizottmányi határozatok értelmében megfogalmazzák és az irodai munkát is elvégezzék. Ebben az időben tehát a minisztériumok, ha nem is teljesen, de egy-egy részükben, beleolvadtak a honvédelmi bizottmányba, tisztviselőik közül egyesek nem a minisztériumokban, hanem iá honvédelmi bizottmányban dolgoztak. Kiderült azonban, hogy ez a rendszer nem megfelelő, az ügymenetet vontatottá teszi, holott a honvédelmi bizottmány lényegéhez a gyors ügyintézés is hozzátartozott. Ezért került sor 1848 novemberének végén az ismertetett reformra, amelynek jelentőségét abban láthatjuk, hogy a minisztériumok kettősségét megszüntette, a bizottmányhoz kirendelt tisztviselőket visszaosztotta eredeti helyükre. A bizottmány befolyását pedig a minisztériumokra úgy biztosította, hogy a legfontosabb minisztériumok élére a bizottmány egy-egy tagját állította. Nyáry lett a belügy- és a hadügyminisztérium egyik részének vezetője, a hadügyi tárca egyébként Mészárosnál maradt. Szemere az igazságügyi tárcát kapta, Pulszky az iparit és kereskedelmit, ahová a földművelés ügye is tartozott. Madarász számára külön minisztériumot szerveztek, amelynek hatáskörébe a belügy átadta a rendőri, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügy pedig a postaügyeket. A vallás- és közlekedésügyi minisztériumok élére nem került külön bizottmányi tag. A pénzügyminisztérium egyik államtitkára választott tagja is volt a bizottmánynak, oda nem volt szükséges külön kirendelni valakit. A bizottmány munkarendjéről így rendelkezett Kossuth november 28-án, amikor a változásról az érdekelt személyeket és minisztériumokat értesítette: „A honvédelmi bizottmány, mint az országgyűlés kifolyása, vezérli az ország kormányzatát. A kiadványok tehát a bizottmány nevében történendnek továbbá is. A honvédelmi bizottmányhoz érkezendő irományok az elnöki irodából az illető bizottmányi tag urakhoz fognak utasíttatni. Bizottmányi tag urak pedig a hozzájuk utasított tárgyak elintézését jegyzékbe tétetvén, kellő tudomás végett a bizottmány vasárnapi üléseiben jelentést teendnek, s a politikai irányzatba vágó elvkérdéseket, melyek a specialitások körüli eljárásukat szabályozhatják, előlegesen is a bizottmány elibe terjesztendik, a rendes administrationalis ügyeket azonban minden további bejelentés nélkül szokott úton intézendik. — Az elnök, ki a bizottmányi munkálatok 3* 35