Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

került. A fogalmazó rendszerint a keltezett szöveg alá írta nevét, a kiadványozó pedig a másik hasábra. Erre a hasábra, valamint a hátlapra kerültek a segédhivatali feljegyzések. A hátlap egyébként rendszerint üres maradt, csak néha írták rá a kiadvány tárgyát, vagy rövid tartalmi kivonatát. Az irattári, majd utóbb iktatói számot mind a mellső, mind pedig a hátsó oldalon feltüntették. Ugyanezt tették a beadványoknál is. Ezeket, mint már említettem, kezdetben, amikor a szakminisztériumok még nem működtek, először iktatták, majd utóbb lajstromozták. A két művelet azután egybeolvadt. Az iktatásnál az iktatói számot, az érkezés keltét, a beadvány tárgyát, valamint azt a szakot (pl. elnöki, belügyi, pénzügyi stb.) jegyezték fel, amelynek körébe a tárgy tartozott. Ez a szakmegjelölés utóbb természetesen elmaradt, vele együtt a különbség is megszűnt az iktatói és az irattári számozás között. A tárgymegjelölés olykor részletes tartalmi kivonattá bővült. Végül az elintézésre vonatkozó utalást is találunk még a beadványok hátsó oldalán, ahová mindezek a feljegyzések kerültek. Az irattári számot, mint a fogalmazatoknál, a beadványok mellső oldalára is rávezették. Mint érdekességet említem, hogy a fogalmazatok között Batthyányhoz intézett kiadvány tervezete is található. (291. sz.) 1848 augusztus közepe óta nem kezelték külön a miniszterelnökség nemzetőrségi iratait, ezeket is az „e" betűvel tört számokkal jelzett sorozatba osztották be. A nemzetőrségi vonatkozású kiadványok tervezeteit a miniszterelnökség nemzetőrségi elnöki titoknoka (ebben az időben Ivánka Imre), valamint az országos nemzetőrségi haditanács egyes tisztviselői fogalmazták, láttamozták, s amennyiben a fogalmazatok nem kerültek a miniszterelnök elé, kiadványozták is. Egyes iratok, mind beadványok, mind pedig fogalmazatok mellett németnyelvű fordítás található. E fordítások valószínűleg közvetlenül a szabadságharc leverése után Bécsben készültek, amikor az osztrák hatóságok nyomoztak az anyagban. Azok az ellentétek, amelyek a magyar minisztérium és a reakciós bécsi udvar között kezdettől fogva megvoltak és mindinkább kiéleződtek, 1848 szeptemberében a Batthyány-kormány lemondására vezettek. Nem lehet feladatom e leltár keretében részletesen ismertetni a kormányválság történetét, meg kell elégednem a miniszterelnökségre vonatkozó fontosabb mozzanatok megemlítésével. A képviselőház szeptember 11-én délután tartott ülésén az elnök felolvasta István főherceg nádor-helytartó aznap kelt levelét, amelyben közölte vele, mint a nemzetgyűlés vezetőjével, hogy a miniszterelnök hivataláról lemondott s így a minisztérium működése megszűnt. Tudatta továbbá, hogy ő a lemondást elfogadta, új miniszterelnököt terjesztett jóváhagyás végett a király elé, a „kormány gyeplőit'' kezébe vette, számít a két ház erélyes támogatására. Csupán Szemere Bertalan belügyminiszter nem volt hajlandó lemondani.