Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
I. Miniszteri országos ideiglenes bizottmány irattára
zárokat átnéztek és átjavítottak, ezt bizonyítják az idegen kéztol eredő, olykor csak ceruzával írt változtatások. A fogalmazatok mellső lapjára általában a jegyzőkönyvi sorszámot, a keltet és a címzett nevét írták az egyik oldalra, a másikra a kiadvány tervezett szövegét. Előfordul, hogy egy fogalmazat négy sorszámot is visel, mert négy azonos tárgyú beadvány közös elintézése. Ilyen esetben a fogalmazat a legalacsonyabb sorszámú beadvány mellett fekszik, a többi beadvány a maga sorszámának megfelelő helyen. A fogalmazatok és természetesen <a kiadványok is az elintézett beadvány sorszámát kapták, hivatalból kezdeményezett ügyeknél pedig az éppen soron következőt. A fogalmazatok hátlapjára általában a sorszámot, a keletet, a címzett nevét és a rövid tartalmi kivonatot vezették, de nem következetesen. E feljegyzések más kéz írását mutatják, mint maguk a fogalmazatok, tehát utólag készültek, irattári jellegűek. A kiadványokat minden bizonnyal a titkár és az Írnokok tisztázták le és hasonlították össze, majd a bizottmány tagjai aláírták. A több példányban szétküldött körleveleket Landerer és Heckenast nyomdájában kinyomatták. Pecsétje is volt iá bizottmánynak a következő szöveggel minden ábra nélkül: A Ministeri Országos Ideiglenes Bizottmány Pecsétje. A kiadványok belzete a számmal kezdődött, a szöveggel folytatódott és az aláírásokkal fejeződött be. A külzeten ugyancsak a számot találjuk az első helyen, majd a küldő, azaz a bizottmány megnevezését, a címet, a „hivatalból" megjelölést és a záró pecsétet. A bizottmány iratait, beadványokat és fogalmazatokat egyaránt, amennyiben egykorúlag számozást nyertek, e számok szerinti sorrendben őrizték, jelenleg is így találhatók. Történetüket nem ismerjük. Jelentékeny részük a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából került az Országos Levéltárba. A sorszámozott iratok egy része hiányzik, amint azt Dőry Ferenc, az Országos Levéltár tisztviselője, 1929. február 15-én megállapította. Ekkor csatolta a hiányzó számok jegyzékét az iratcsomókhoz. Megállapítható azonban, hogy nem minden beadvány, amely a bizottmányhoz érkezett, kapott sorszámot. Ezeket vagy rövid úton intézték el, vagy áttették elintézésre más hatósághoz, elsősorban a belügyminisztérium rendőri osztályához. Ezek az iratok jelenleg nem fekszenek a bizottmány irattárában, hanem több helyen és kétféle állapotban lelhetők. Vagy szerves beosztást nyertek annak a hatóságnak (pl. miniszterelnökség, belügyminisztérium, igazságügyminisztérium) az irattárába, amely elintézte őket, vagy pedig minden szerves összefüggés nélkül nyertek valahol alkalomszerű, vagy teljesen esetleges elhelyezést. Az első esetben természetesen jelenlegi helyükön kell maradniuk. A másodikban azonban semmi értelme sincs annak, hogy jelenlegi helyükön maradjanak. A proveniencia elve azt kívánja meg, hogy a bizottmány irattárába, a számozott iratok után, időrendi sorrendben nyerjenek beosztást. Ilyen beosztható iratok találhatók a belügyminisztérium 2* 19