Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

VIII. Földmüvelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium irattára

Pesten még jobban növekedett a létszám. A segédhivatal is fokozatosan kiegészült. Szegedre azután ismét csak kevesen követték a kormányt. Az osztályok működését azonban a még hátravolt rövid időre és rendkívüli viszonyok között ez a kislétszámú személyzet is biztosítani tudta. Az egészségügyi vagy közegészségi osztály újjászervezésére 1849 májusában nem a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, hanem a belügyminisztérium keretében került sor. Feladata az egészségügyi osztálynak ugyanaz maradt, ami 1848-ban volt. A katonai egészségügy nem tartozott hatáskörébe, azzal a honvédelmi minisztériumnak külön osztálya foglalkozott. Ugyancsak ki volt véve hatásköréből az orvosképzés kérdése, amiben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium volt illetékes. Ami az ügymenetet illeti, ez a minisztérium is ai helytartótanácsi gyakorlatot vette alapul, annak megfelelően, bár némi módosítással, fejlesztette ki a maga ügyvitelét. A miniszteri vagy elnöki iratokat külön iktatták és kezelték. A többi irat a központi iktatóba került. Itt vezették rá a beadványok hátlapjára az iktatói számot, az iktatás keltét és az illetékes osztály nevét. Az iktatásnál mindjárt kettős iktatói számot kaptak az iratok. A számlálóba az általános vagy fő-, a nevezőbe pedig az osztályiktatói számot írták. Külön osztályiktatás nem volt, az osztályiktatói számot is a főiktatáskor kapták az iratok. 1849-ben osztályiktatói számokat nem találunk az iratokon. Ezzel szemben a főiktatói számokat az illetékes osztály nevének kezdőbetűivel törték: fm = földművelési, ip = ipari, k = kereskedési osztályt jelentett. A beadványok hátlapjára olykor még az elintézéssel kapcsolatos feljegyzések, utasítások, jelentések kerültek, alul pedig az irattári jelzet, amiről lentebb lesz szó Az osztályokon a beadványokról, vagy pedig hivatalból, előadói vagy tárgyalási íveket vettek fel. Ez általában a fogalmazók (segédfogalmazók) vagy a titkárok feladata volt. Az előadói ívek mellső lapjának első hasábjára került az iktatói szám, az évszám, olykor az iktatás kelte, a beadvány tartalmi kivonata, olykor kelte és (idegen) száma is. A második hasábon következett a votum, az elintézésre vonatkozó javaslat, amit vagy az előadói ív felvevője, vagy az osztály tanácsosa írt és olykor a keletet is feltüntetve aláírt. Némelykor a votum elmaradt és mindjárt a kiadvány fogalTna<zatával kezdődött a második hasáb. Az is előfordult, hogy a tartalmi kivonatot is elhagyták. A kiadvány címzettjét az első hasábon tüntették fel. A tervezet fogalmazója vagy a fogalmazat végén, vagy a címzett neve alatt jegyezte fel a keltet és írta alá a nevét. Következett a tervezet felülvizsgálójának és a kiadványozónak az aláírása, rendszerint kelettel, az első hasábon.