Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

Bevezetés

Végül a negyedik adat, helyesebben az adatoknak negyedik csoportja, amellyel az ismertetésnek, amennyire lehetséges, foglalkoznia kell, a levéltárban őrzött, illetve a levéltárba tartozó iratanyagnak a keletkezés óta lefolyt sorsára, történetére vonatkozik. Ezekből az adatokból tűnik ki, hogy vájjon a-z iratanyag teljes-e, vagy hiányos, mi történt a hiányzó részekkel, hova lettek, hol kereshetők? A megfelelő részek milyen utat jártak meg, amíg mai helyükre kerültek? Mindezekre a kérdésekre csak a kérdéses levéltár vagy levéltári egység története adhat választ. Van úgy, hogy a levéltárnak egészen egyszerű a története, iratait ma is ott és úgy őrzik, ahol és ahogyan annak idején keletkeztek. Előfordul viszont, hogy hányatott múltra tekintenek vissza, aminek egyes szakaszait sűrű homály borítja. Ez a helyzet az 1848/49-i minisztériumi levéltár iratanyagának jelentős részénél is. Az 1848/49-i minisztérium levéltára különböző eredetű levéltári részekből, egységekből áll. Az összekötő kapocs a különböző részek között az 1848/49-i minisztérium. A levéltár legnagyobb része a minisztérium működése során keletkezett, minisztériumi irattárnak tekinthető. Ez a minisztériumi irattári eredetű anyag is több részre tagolódik, minthogy a minisztériumnak több osztálya volt, amelyek de facto mind önálló minisztériumok voltak, egymástól függetlenül működtek és külön-külön kezelték és őrizték a maguk iratait. Ez a magyarázata, valamint az egyes minisztériumok (miniszteri osztályok) viszonya az őket időben megelőzött és nyomon követett, mondhatjuk úgy is: elő- és utóhivatalokhoz, hogy noha a minisztériumi irattári eredetű anyag az Országos Levéltár megalakulása óta ennek keretében, mint legnagyobb levéltári egységben, együtt van, mégis jelenleg is három különböző helyen, három kisebb levéltári egységben őrzik: a kancelláriai, a helytartótanácsi és a kamarai levéltárakban. A király személye körüli minisztériumnak (minisztériumi osztálynak) ugyanis a m. kir. udvari kancellária volt a hivatali előde és utóda, a pénzügyminisztériumnak a m. kir. udvari kamara, illetve az abszolutizmus idején a kamara örökébe lépő kormányhatóság, a többi minisztériumnak pedig — kivéve a hadügyit, illetve annak csak bizonyos osztályait, amelyeknek magyar elő- és utóhivataluk nem volt — a m. kir. helytartótanács, illetve az abszolutizmus korában ennek szerepét öröklő központi kormányszervek. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy ez a be-, illetve szétosztás két szempontból is helytelen. Először, mert oda helyez levéltárrészeket, ahova nem valók. Az 1848/49-i minisztériumi irattáraknak semmi szerves kapcsolatuk a m. kir. udvari kancelláriai, m. kir. helytartótanácsi és m. kir. udvari kamarai irattárakkal, aminthogy a minisztériumoknak sem volt a működésük idején nem is létező kancelláriával, helytartótanáccsal és kamarával. Másodszor helytelen ia szétosztás azért, mert az 1848/49-i minisztériumok szervesen összetartoztak, ugyanannak a közös minisztériumnak voltak különkülön osztályai (minisztériumai). Irattáraikat sem szabad ennélfogva szétválasztani, még iáikkor sem, ha egymástól függetlenül keletkeztek és más-más rendszer szerint épültek fel. A leltárban már egybe vettem a