Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A fejedelmi kor erdélyi kormányzata

/1540-1691/ A Mohács utáni évtizedek többévtizedes állami válságá­ban az 1540-es évek elejével kezdenek kibontakozni a külön er­délyi állam vonásai. Zápolya még de facto magyar királyj János Zsigmond már lényegében csak - erdélyi uralkodó. Közjogilag természetesen a dolog olyan összebonyolédott, amilyen es&k lehet.'1533-b«n, a váradi békében Zápolya János halála után 1« Ferdinándnak biztosítják az egész országot; 1540-ben a keleti országrészek ura halála előtt arra utasltja fiának gyámjait, hogy a csecsemőt egész Magyarország királyá­vá válasszák. 1541 végén fráter György,.a váradi.béSe létre­hozója, a gyalui egyezményben 1* Ferdinánd javára lemondatja Izabellát és János Zsigmondot\ 1542-ben azonban a császári seregeknek nem sikerül Buda visszafoglalása, s az erdélyi or­szággyűlés az év decemberében hatálytalannak tekinti a gyalui szerződéit\ 1549-ben a nyírbátori., 1551-ben a szászsebesi egyezményben újra lemondatják Zápolya özvegyét és árváját s Erdély pár évre Habsburg-uralom alá kerülj 1556-ban az özvegy királyné s fia újra visszatér Srdélybe. Másfél évtizedes vi­szonylagos csend után a speyeri szerződésben ismét a Habs­burgokra száll Erdély /ós az 1544 óta hozzátartozó Fartium/, hisz János Zsigmondnak nincs fi utódja* S ezek után kerül,, vajdaként, az erdélyi állam élére a kis ország első nagy ural­kodója, Bathori István, akit a szultán előre megerősit, aki a fejedelmi tanács ©lett letett titkos esküjében a speyeri szer­ződésnek megfelelően elismeri urának a magyar királyt - s aki ezek után önálló politikát folytat /rövidesen egy nagy kül­állam királyának tekintélyét is "hozzáadva" erdélyi vajdasá­gához/. Közben az 1540 ós 50-es években /az özvegy Izabella és fia mellett s I. Ferdinánd képviseletében/ a legkülönbözőbb elmeken gyakorolják a főhatalmat az örvénylés által felszínre vetett személyiségek. Fráter György, kora legjelentősebb ma­gyar politikusa és 1542 januárjától 1551 decemberéig, megöle­téséig, gyakorlatilag Srdély ura 15^2 januárjától az erdélyi országgyűlés választásából az ország főkapitánya; aztán fel­veszi a helytartói cimet, s 1542 márciusában a rendek ezt is elismerik. 1542-ben még elháritja a főbírói cimet, 1544-ben /á tordai országgyűlés ruházza fel vele, az özvegy királyné hozzájárulásával/ már elfogadja, kezdettől fogva János Zsig­mond kincstartója is. A nyirbátori szerződés szerint mint kincstartó kormányozza Erdélyt5 1551-ben I. Ferdinánd előbb vele együtt Báthori Andrást is vajdaként kivanja grdóly élére állítani, aztán elejti a partiumi nagyurat /1542-től Erdély második helytartóját. - akinek azonban tényleges hatalma csak a Részekre terjedt ki - majd 1552-ben az országrész vajdá­ját/, s vajdává, helytartóvá és kincstartóvá nevezi ki a bará­tot. Qastaldo helytartói, generálisi, hadi helytartői /locua*­tenéns bellicus/, locumtemens generalis-i cimet viselj-Báthori András vajda megérkezésétől rerum bellicarum vicesgerens-nekvagy capitanens generalis-nak nevezik. Utána vajdák következnek,

Next

/
Thumbnails
Contents